A Beowulf az egyetlen ismert óangol „epikus” nyelvemlék, története a VI. századi Skandináviában játszódik és a Beowulf nevű skandináv hős kalandjait kíséri nyomon. Egyetlen kéziratváltozat maradt fenn belőle napjainkra, az Kr.u. 1000 körülre datált dokumentumot jelenleg a British Libraryben őrzik.
Általában úgy tartják, fikciós történetről van szó, és egy ismeretlen, Angliában élő keresztény poéta alkotása a Beowulf.
Nem értek egyet ezzel a feltevéssel. Egy ilyen hátterű szerző nem ismerhette kellő mértékben a skandináv tradíciókat, nem lett volna képes skandináv tárgyú, sajátos kultúrát és pogány szokásokat (például a halotthamvasztást) felvonultató költeményét ilyen részletesen és helyesen megírni
– fejti ki Bo Gräslund, az Uppsalai Egyetem professor emeritusa.
Ősibb szöveg
Egyáltalán nem hiszek abban, hogy a költeményt Angliában állították volna össze, a történet skandináv és semmiféle angol hagyomány nem tükröződik benne. Ezzel együtt sokkal tovább csiszolgatták óangol, mint óskandináv nyelven – elegendő ideig ahhoz, hogy az énekesek és írnokok a legtöbb személynevet és metaforikus leírást félreértsék.
Nagy valószínűséggel Kr.u. 600 körül szóban juthatott skandináv területekről Kelet-Angliába, méghozzá a Sutton Hoo-i hajósírba temetett kelet-angliai király, Rædwald házasságával összefüggésben, aki egy svéd hercegnőt vett feleségül. A költemény később Dél-Angliában bukkant fel, ahol nyugati szász dialektusban pergamenre jegyezték – mondja a professzor.
A fennmaradt kéziratot a kutatók eddig a VII. és a XI. század közé datálták, a nemrégiben lezajlott vizsgálatok azonban kimutatták, hogy a költemény már a VII. század végén, a VIII. század elején forgalomban volt Angliában. Mivel azonban alig akad olyan nála régebbi óangol írásos emlék, amivel egybevethetnénk, semmi nem bizonyítja, hogy nem ősibb szövegről van szó.
A Gyűrűk ura
A svéd régészprofesszor véleménye szerint a Beowulf történeti és archeológiai értelemben Kr.u. 550 körül fejeződik be, amelynek
– ez inspirálta egyébként J. R. R. Tolkient is A Gyűrűk Ura megírására. Skandináviai ásatásokból számos aranygyűrű és nyaklánc került elő a Kr.e. 300–550 közötti időszakból, ám a következő 250 évből egyetlenegy sem. A késői vikingkort megelőzően az angolszász Anglia területén sem találtak ilyesfajta leletet.
A költemény az amerikai kontinenseken – más kutatások szerint Izlandon – lezajló vulkanikus szuperkitörések utáni időszakban játszódik, amelyek az Kr.u. 536–550-es években egy sor jéghideg nyarat eredményeztek Skandináviában. Hatalmas éhínség lett a következményük, s ez talán a népesség felét kiirtotta.
Úgy gondolom, hogy a Beowulf szörnyei, Grendel, illetve a kígyó vagy sárkány nem valami primitív néphit lenyomatai, hanem a kor halálos éhínségének és szörnyű háborúinak metaforikus leírása
– állítja Bo Gräslund.
