Ha hihetünk az etimológusoknak, a nagyjából a „bamba” szinonimájának tekinthető kuka, illetve a megkukul szó a „mukk”-hoz hasonló „kukk” szóból származik, amely eredetileg a fogyatékkal élők vagy siketek dadogó, akadozó beszédét utánozva alakulhatott ki, és már legalább a XVIII. század végétől használták a magyar nyelvben.
Hatékony újítás
Ennek azonban eredetében semmi köze a szeméttároló kukához. Johann Josef Keller és Jakob Knappich 1898-ban, Augsburgban alapított egy acetiléngyártó céget, amelyet fantáziadúsan Keller und Knappich Augsburg GMBH-nak neveztek el.
Az acetilénlámpák lassan kimentek a divatból, ám a századforduló után az európai metropoliszokban egyre nagyobb problémát jelentett a szemét elszállítása, a vállalat pedig 1927-ben nagy újdonságot szabadalmaztatott: olyan szemétszállító autót, amely nem egyszerűen elvitte a hulladékot, hanem fel is aprította azt, így jóval nagyobb mennyiségeket tudott egy körben magával vinni.
K.U.K.A.
Másik újításuk a szabványosított méretű tartály bevezetése volt, amelyeket teherautóikba gyorsan bele lehetett üríteni, ezzel is növelve a hatékonyságot. Az új megoldás gyorsan hódított Európában, a cég autói pedig a vállalat nevének rövidítésével, azaz a K.U.K.A. felirattal az oldalukon közlekedtek a városokban.
Kukásautókat és kukákat azóta már számtalan vállalat készít, de a név megmaradt, sőt az eredeti cég is létezik a mai napig is, igaz, ma már ipari automatizálással és robotikával foglalkozik.
Illusztráció: MTI/Koszticsák Szilárd
