Ha valaki húsz évvel ezelőtt szívinfarktust kapott, sokkal kisebb túlélési eséllyel vitték be a kórházba, mint napjainkban. Az akkor használatos vérrögoldó infúziós kezelés ugyanis nem működött mindenkinél, és komoly esély volt arra, hogy a beteg nem éli túl a vérrög okozta szívrohamot. Ma már sokkal jobb a helyzet, ami egy cseh orvosnak, Petr Widimský-nek köszönhető: ő volt ugyanis az, aki mindenféle támogatás nélkül, a szakma rosszallása mellett bebizonyította, hogy a korábban más területeken sikerrel alkalmazott katéteres értágítást a heveny szívinfarktusok esetében is minél szélesebb körben kell alkalmazni.
A minimálisan invazív módszer a korábbi, vérrögoldó gyógyszeres kezeléssel ellentétben mechanikus, ami azt jelenti, hogy egy vékony katétert vezetnek le a szív vérellátását biztosító koszorúérbe, majd, megkeresve az elzáródást, egy apró ballon segítségével újra megnyitják és kitágítják, ezzel helyreállítva a véráramlást. Az esetek döntő többségében fémből készült koszorúér implantátumot, úgynevezett stentet is beültetnek az érbe, amely hosszú távon nyitva tartja a kezelt érszakaszt.
még úgy is, ha nem a legközelebbi kórházban végzik el a kezelést, hanem egy katéteres centrumba szállítják. Az utazás sokkal veszélytelenebb arányaiban annál, mintha arra várnának az orvosok, hogy a vérrögoldó teszi-e a dolgát.
Azt, hogy rendszerszinten minden szívinfarktusos beteget szervezett ellátás formájában azonnali szívkatéterezéssel kell gyógyítani, jelentős mértékben egyetlen orvosnak köszönhető, aki azon túl, hogy támogatást nem kapott a munkájához, még a szakma rosszallását is tűrnie kellett azért, hogy véghezvigye, amit eltervezett.
JÓKOR KELLETT JÓ HELYEN LENNIE
Widimský azóta a világ egyik legismertebb klinikai kutató kardiológus professzorává vált, ma már a prágai Károly Egyetem és Egyetemi Kórház munkatársa, a Szívcentrum vezetője és az egyetem orvoskari dékánja. 2005 és 2015 között a Cseh Egészségügyi Minisztérium Kardiológiai Akkreditációs Bizottságának az elnöke volt, most pedig Magyarországon járt, hogy átvehesse a Semmelweis Egyetem legnagyobb presztízsű nemzetközi tudományos elismerését, a Semmelweis Budapest Awardot. De hosszú út vezetett idáig.
A kutatónak egyébként a vérében van az orvostudomány: apja, Jiri Widimský híres kardiológus, a testvére, szintén Jiri, pedig a Cseh Hipertónia Társaság elnöke. Bár a család egyszer sem kényszerítette, hogy ezt a pályát válassza – őt inkább az inspirálta, hogy az apja mennyire szereti a munkáját, és milyen jó kapcsolatot ápol a betegeivel. Így végül ő is az orvostudomány felé fordult, és így került Rotterdamba, majd később Zwolléba, ami végül megváltoztatta az életét.
„A most használt katéteres eljárást Andreas Grüntzig dolgozta ki Svájcban, az első angioplasztikát 1977-ben végezték el, ekkor még orvostanhallgató voltam” – mondta a 24.hu-nak Widimský. „Ekkor az angina pectoris esetében alkalmazták inkább (koszorúér-szűkület okozta mellkasi fájdalom – a szerk.), ami egy kicsit más, mint a heveny szívroham, hiszen stabil szívprobléma, hónapokig, akár évekig is fennállhat:
Életveszélyes helyzetben, akkut szívrohamnál elsőként angioplasztikát Hollandiában végeztek, szerencsésnek tartom magam, hogy éppen az országban voltam egy tréning miatt.
Widimský két és fél évet töltött az angioplasztikát alkalmazó zwollei kórházban Felix Zijlstra, Harry Suryapranata, Menko-Jen De Boer, és Jan Hoorntje mellett, így volt ideje részletesen megfigyelni, mennyivel jobb megoldás ez a heveny szívroham gyógyítására, mint a vérrögoldó kezelés.
MÉG ÓRÁKIG TARTÓ SZÁLLÍTÁSSAL IS BIZTONSÁGOSABB A MÓDSZER
„Amikor visszatértem Csehországba, a saját betegeimen elkezdtem alkalmazni a katéteres értágítást, a halálozás pedig 11 százalékról azonnal 4 százalékra csökkent” – mondta. Ez azonban akkor csak abban a kórházban és a kórház vonzáskörzetében működött, ahol a professzor dolgozott: a Kralovske Vinohrady Egyetemi Kórházon kívül sehol máshol nem alkalmazták szívroham esetén ezt a módszert. Widimský, látva a lenyűgöző eredményeket, ezen azonnal változtatni szeretett volna.
„Szerettünk volna átszállítani betegeket más kórházakból a saját intézményünkbe, de rengeteg kritikával kellett szembenéznünk. 1995-ben ugyanis a hivatalos irányelv egy heveny szívinfarktusnál az volt, hogy a beteget a leggyorsabban a legközelebbi kórházba kell szállítani, és nem szabad onnan mozgatni, mert veszélyesnek tartották a szállítást.”
Widimský és kollégái ekkor kezdtek bele az első PRAGUE-vizsgálatba (PRAGUE, azaz PRimary Angioplasty in patients transferred from General community hospitals to specialized PTCA Units with or without Emergency thrombolysis, primer angioplasztikára szállítás szívkatéteres központba általános kórházból vérrögoldó kezeléssel vagy anélkül) – ez lett végül az, ami Widimský-nek meghozta a várva várt áttörést. „Úgy döntöttünk, hogy véletlenszerűen választjuk ki, hogy a környező kisebb kórházakból ki kapjon infúziós kezelést, és kit szállítsanak át katéteres eljárásra” – mondta Widimský.
Előkészítettük a kutatást, és beadtuk a pályázatunkat támogatásra a cseh finanszírozási ügynökségnek, de nem kaptuk meg az összeget.
„Sőt, behívtak a minisztériumba, és meg kellett magyaráznom, hogy miért akarom megölni a betegeket azzal, hogy átszállíttatom őket egy másik kórházba. Nehéz időszak volt, sokat hátráltattak, de végül kaptunk támogatást cseh életbiztosítóktól a magánszektorból, és a cseh kardiológusok társasága is engedélyt adott arra, hogy folytassuk a munkát. A kutatók viszont teljesen ingyen dolgoztak a projekten.”
Tehát adott egy életmentő eljárás, ami emberek százezreinek életét mentheti meg – a kutatók pedig ingyen dolgoznak rajta, és a magánszektorból érkezik az egyetlen támogatás rá.
VERSENYFUTÁS A PUBLIKÁLÁSÉRT
Az első PRAGUE-kutatást 1999-ben sikerült befejezni, ekkor nagyjából 300 beteget kezeltek már – az eredmények meggyőzőek voltak, de tudományos szempontból a háromszáz fős sikersztori még nagyon szerény. Ezért kezdték el a PRAGUE-2 vizsgálatot, ez 51 cseh kórházban zajlott, 850 beteg bevonásával. 2002-re, a PRAGUE-2 végével egyértelművé vált, hogy Widimský-nek igaza volt, és az eljárás sokkal sikeresebb, mint a korábbi módszerek. „Ekkor már mindenki látta, hogy valóban működik a dolog, és az országos szintű változások szinte azonnal követték a kutatást” – mondta Widimský.
Időközben más országokban is nekiláttak hasonló kutatásoknak, Dániában például ott volt a DANAMI vizsgálatsorozat, de Widimský és kollégái voltak azok, akik elsőként, hónapokkal a dánok előtt kiadták a tanulmányukat az eredményeikről. A több kutatás azonban elősegítette, hogy világszinten minél gyorsabban elterjedjen a katéteres szívinfarktus-ellátás: 2002-ben Csehország lett az első a világon, ahol hivatalosan is a szívkatéteres tágítás lett az első számú kezelési javaslat ilyen esetekben – ezt követte 2003-ban az európai, majd 2004-ben az amerikai kardiológiai társaságok hasonló lépése.
Itthon is rengeteg emberen segített az eljárás: Magyarországon ezen eljárás széleskörű, 2003-as bevezetése óta becslések szerint százezer beteg életét mentette meg, ami egyértelműen bebizonyította, hogy
Itthon is rengeteg emberen segített az eljárás: Magyarországon ezen eljárás széleskörű, 2003-as bevezetése óta becslések szerint százezer beteg életét mentette meg, ami egyértelműen bebizonyította, hogy még akkor is jobb módszer ez a kezelés, ha akár nagyobb távolságra kell szállítani a beteget
ITTHON IS SZÁZEZER EMBER ÉLETÉT MENTETTE MEG
Nem csoda hát, hogy idén Widimský professzor kapta meg a Semmelweis Egyetem legrangosabb díját, a Semmelweis Budapest Awardot. „Minden évben a klinikai és elméleti orvostudomány legkiemelkedőbb professzorai közül választunk, és természetesen fontos szempont az, hogy az illető kutatása, tevékenysége alapvetően változtassa meg a betegellátást” – mondta el Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora. „Semmelweis eszmeiségéhez híven olyan innovációt kell, hogy elérjen, ami emberek százezreinek életét menti meg. Widimský érdeme az, hogy ő volt az első, aki bizonyította, hogy a szívinfarktusos betegeknél korábban széles körben alkalmazott infúziós vérrögoldó kezeléssel szemben a beteg átszállítása egy katéteres laborba, majd az ott elvégzett sikeres katéteres terápia sokkalta jobb lehetőséget ad a túlélésre.”
Widimský az első két vizsgálat során kialakított egy 51 kórházból álló infrastruktúrát, ennek segítségével 2002 után újabb kutatásokat végeztek még több intézet bevonásával. Már nemcsak a szívinfarktust vizsgálják, hanem más kardiológiai témákat is, mint például a szívsebészetet vagy a szívritmuszavarral küzdő betegek jobb gyógyítását. „Az elmúlt két évben a PRAGUE-16 kutatást végeztük heveny stroke-os betegeken, egy nagyon érdekes kutatás, a PRAGUE-17 pedig jövőre fejeződik be, ami a stroke megelőzésével foglalkozik. De a múlt héten már a PRAGUE-23-as kutatásnak kezdtünk neki.
„Magyarországon hivatalosan 2003 óta a katéteres eljárás az elsőként alkalmazandó szívinfarktus esetében. 1998 óta már alkalmazták kisebb mértékben, de 2003-tól vált országosan meghatározóvá ez a módszer. A helyszínen vagy akár bármelyik kórházban végzett trombolízis eredményessége nagyon alacsony volt (ezzel a módszerrel a betegek halálozása több, mint kétszerese a katéteres koszorúér megnyitással kezelt betegekének), hiszen ekkor nem célzottan, hanem az egész szervezetbe juttatták be az oldóanyagot. Ezzel szemben a katéteres beavatkozásnak nagyjából 98 százalékos sikerrátája van” – mondta el Merkely. „Azóta természetesen még tovább javult ez a technika, egyrészt sokkal jobb eszközeink vannak, szervezett a betegellátás, az eredményesség pedig évről évre javul. Nem véletlen, hogy Widimský professzor a ma élő szívgyógyászok között ebből a szempontból a legbefolyásosabb és legkiemelkedőbb.”
