A több mint 80 évet átfogó, 800 hirdetést is meghaladó gyűjtemény érdekes bepillantást enged a rabszolgasággal kapcsolatos attitűdökbe a 18. században. A közhiedelemmel ellentétben nem pusztán a gyarmatokon volt elterjedt ez az intézmény, rabszolgák és igen korlátozott jogokkal rendelkező munkások a korabeli gyarmatosító országokban, így Nagy-Britanniában is léteztek és láthatóak voltak.
Ugyanakkor – figyelmeztet Nelson Mundell – nem árt az óvatosság, amikor ezeket a hirdetéseket olvassuk: a rabszolgák urai, úrnői igen elővigyázatosan fogalmazták meg felhívásaikat, hiszen
14 évesnek néz ki…
Ezzel együtt sok mindent elárulnak az elszököttekről, hiszen részletesen leírják szokásaikat, ruhájukat, frizurájukat, a bőrükön lévő különleges ismertetőjeleket és készségeiket. Különösen értékesek ezek az információk, hiszen az akkori hivatalos történelmi forrásokból ezek az emberek szinte teljes egészében hiányoznak. Rögzítik, miféle munkákat végeztek a korlátozott jogokkal rendelkezők és a rabszolgák, ebből kiderül például, hogy voltak köztük tengerészek és kikötői munkások, kézművesek, mosónők, háziszolgák és szolgálólányok.
Az 1766. augusztus 14-i Glasgow Journal egyik hirdetése így ír le egy szökött rabszolgát:
„Észak-amerikai indián fiú, kb. 1,2 méter magas, nagyjából 14 évesnek néz ki, igen cserzett bőrű, keménykötésű, széles, lapos arcú, fekete szemű, tüskés fekete haja van, az egyik szempillája fehér, füle tépett, haját fehér szőrök tarkítják, nyakán és térdén a viperáéra emlékeztető foltokkal…”
Néhányan talán
Időnként az is kihámozható, milyen volt a viszonya a gazdának a rabszolgájával, illetve mik az érzései a szökéssel kapcsolatban. Előfordulnak e szövegekben a döbbenetre, a dühre utaló kifejezések, s míg sokan jutalmat helyeznek kilátásba a rabszolgák visszatérése esetére, néhányan a megbocsátás átlátszó köntösébe burkolják ajánlatukat – jegyzi meg a Glasgow-i Egyetem kutatója.
Bármennyire hosszú ideig is tartott azonban a szökés, nem valószínű, hogy túl gyakran előfordult volna. Mivel nem állnak rendelkezésre pontos adatok arra vonatkozóan, mennyi korlátozott jogokkal bíró vagy rabszolga volt a korabeli Nagy-Britanniában, azt sem tudjuk, milyen arányú volt körükben a szökés, ugyanakkor semmi nem mutat arra, hogy elterjedt jelenségről beszélnénk.
Bízom abban – teszi hozzá Nelson Mundell –, hogy újabb hirdetések is előkerülnek még, olyanok például, amelyek arra utalnak, néhányan elnyerték a szabadságot.
Kereshető adatbázis
A szökött rabszolgák esete a velük kapcsolatos törvénykezésre is hatással volt. Mivel a rabszolga-törvények eredetileg nem az anyaországban, hanem a gyarmatokon születtek, a tulajdonosok ezt a kétértelmű státuszt kihasználva nyerészkedtek a rabszolgatartáson.
Ám a bátor nők és férfiak, akik mindent megtettek, hogy saját kezükbe vehessék sorsuk, végül rákényszerítették a bíróságokat, hogy újraértékeljék a vonatkozó jogszabályokat. Két alkalommal is arra látunk példát – 1772-ben az angliai James Somersetnél és 1778-ban a skóciai Joseph Knightnál –, hogy a bíróság elismerte egyenlő jogaikat.
A kereshető adatbázisba itt lehet belekukkantani: https://www.runaways.gla.ac.uk/database/
Illusztráció: Wikipedia
