A globális felmelegedés nagyon is látványos jele a sarki jégtakaró olvadása, pontosabban hogy a jég szinte nyárról-nyárra nagyobb mértékben húzódik vissza. Pusztul az általunk ismert vad észak őslakóival együtt, a folyamat legismertebb reklámarca – negatív értelemben – a jegesmedve.
Fenséges megjelenésű, elképesztő erejű ragadozó, és ha ez kevés lenne, pont elég „cuki” is ahhoz, hogy átüsse bármely laikus ingerküszöbét, felhívja figyelmét a problémára. Tudjuk, napi szinten kemény harcot vív a túlélésért, a faj fennmaradása jelen előrejelzések szerint mégis szinte reménytelen.
Látjuk a macikat magányos jégtáblákon a végtelen tengeren, lesoványodva koncért kajtatni a fövenyen, csonttá aszott anyákat bocsaikat terelgetni, és megszakad a szívünk. Milyen kihívásokkal kell megküzdeniük a mindennapokban, milyen jövő vár a fehér medvékre? Dr. Gálhidy László biológust, ökológust, a WWF Magyarország szakértőjét kérdeztük.
Sivatagban él
Ha nagyon lényegre törően akarunk kezdeni, elég összevetni a faj magyar és latin nevét (Ursus maritimus): életben maradásához tengerre és jégre van szüksége, de nem fordíthat hátat a szárazföldnek sem:
A nőstények a szárazföldön, hóba vájt kis barlangokban hozzák világra bocsaikat november környékén, de a meleg évszakban, a jég olvadásával a hímek is a partvidéken keresnek biztos talajt a lábuk alá
– mondja a 24.hu-nak Gálhidy László.
Kiválóan alkalmazkodtak a vad és a felszínen teljesen kopár, hóval, jéggel borított élőhelyéhez, most pedig ebből van a „baj”.
Jégről, vízből fókára
Nyáron a jég észak felé húzódik vissza, szeptember környékén éri el minimális kiterjedését, a medvék mostanában élik az év legszűkösebb időszakát. Kiváló úszók, ügyesen fognak halakat, alkalom adtán nyulat, rénszarvast is zsákmányolnak, szükség idején nem vetik meg a döghúst, és kiegészítésként növényi táplálékot is fogyasztanak.
Ám mindez édeskevés óriási, 3-700 kilós testük fenntartásához, nemhogy a téli kemény mínuszok átvészeléséhez. Fő táplálékuk a fóka, amelyhez viszont csak jég segítségével férnek hozzá: a vízből kirobbanva támadnak a jégtáblákon sütkérező állatokra, vagy egy-egy légzőlék fölött lesben állva kapják ki az áldozatot. Fókák, rozmárok, kisebb delfinek zsírja és húsa biztosíthatja csak a medvék számára szükséges kalóriamennyiséget.
Ha nincs jég, marad az éhezés
Ezek után nem kell magyarázni, mennyire életbevágó a jegesmedvék számára, hogy ősszel mihamarabb elkezdjen fagyni a tenger, ők pedig ismét jégtáblák közt cserkészve, lékek felett várakozva végre jóllakhassanak.
A klímaváltozás hatásaként egyre csúszik a fagy a Jeges-tengeren, a jégtáblák hetekkel később jelennek meg. A medvék napról-napra, hétről-hétre veszítenek erejükből, egy idő után nem várhatnak tovább:
A populációk mérete csökken, és ahogy telnek-múlnak az évek, lassan a legerősebbek is feladják.
Három foknál esélyük sem marad
Laikusként elég logikusnak tűnik, hogy mivel hatalmas, erős ragadozókról lévén szó, túlélésük záloga a szárazföldi zsákmányszerzésre való áttérés lenne, de ez nem olyan egyszerű. A mackók egész anatómiája ugyanis a hőveszteség minimalizálását szolgálja mégpedig olyan tökéletesen, hogy testük alig ad le meleget.
A szárazföldön szarvast űzni nem könnyű feladat, a jegesmedve néhány száz méter után végzetesen túlhevülhet. Több száz vagy ezer év alatt az evolúció talán megoldaná a problémát, de erre most nincs idő, a jég visszahúzódásának üteme esélyt sem hagy a jegesmedvék alkalmazkodására, és a helyzet egyre rosszabb.
Kevesen túlélhetik
Szerencsére ez még nem fenyeget, a párizsi klímacsúcson legalábbis két fokban szabták meg a határt, ahol a klímaváltozást meg kell, és még meg is tudjuk állítani. Nyilvánvalóan ez is tragédia a jegesmedvék számára.
A közeli jövőben arra számíthatunk, hogy déli elterjedési területén, Európában és Ázsiában radikálisan visszaszorul, eltűnik a jegesmedve. Az alaszkai és a Jeges-tenger szigetein élő állományok viszont még a kevésbé optimista forgatókönyvek szerint is megmaradhatnak
– részletezi a szakértő.
Mi lesz a többiekkel? Éhen halnak, a tengerbe vesznek, betegségek, fertőzések viszik el őket. Mint most is, a vizes hóba mélyített szülőbarlangokban sok újszülött bocs halálát okozza megfázás vagy a melegebb körülmények között támadó bakteriális fertőzés.
Barna lesz belőlük
Lesznek olyanok is, akik „beolvadnak”. A jegesmedve és a barnamedve fejlődése mintegy 150 ezer éve vált el egymástól, ami evolúciós tekintetben csak egy pillanat: a két faj egyedei életre, és ami a fontosabb, hogy továbbszaporodásra képes utódokat hoznak létre.
A folyamat vége természetesen nem kétséges. Lesz egy rövid időszak, amíg az egykori jeges birodalomban a hibridek jelentik az átmenetet, majd az északi tájakat meghódító barna medvék magukba olvasztják őket, hogy csak genetikai vizsgálattal lehet majd megállapítani egy-egy példányról: jé, ennek jegesmedve is volt az ősei között…
Kiemelt kép: MTI/EPA/Jim Lo Scalzo
