A feliratokat felfedező Louisa Campbell régész, a Glasgow-i Egyetem kutatója részletes vizsgálatnak vetette alá a mérföldköveket, melyek felszínét gondosan kidolgozott faragványok borították. Az azonosított maradványok és ásványi részecskék segítségével sikerült rekonstruálni az eredeti pigmentációt, amelyet az i. sz. 2. századi római kézművesek a felületre vittek. Mindez lehetővé tette annak meghatározását, hogyan is nézhetett ki a faragott kő eredetileg, miként keltek életre a ráfestett színpompás ábrák.

A kutató szerint mind a rómaiakra, mind a helyiekre igen erős hatást gyakorolhattak a feliratok. Rövidített latin szavakat tartalmaztak azoknak a római légióknak ajánlva, amelyek Antoninus falát Antoninus Pius császár (138–161) parancsára 142 körül emelték. Hogy fontosságukat még jobban kihangsúlyozzák, e szavakat vörösre festették.

Ám a szavak mellett reliefeket is faragtak a kövekre különböző jelenetekkel, különösen csatajelenetekkel, melyekben a római lovasok bennszülött harcosokat rohannak le, ejtenek foglyul és kötöznek meg.

A piros eltérő árnyalatát használták a rómaiak köpenyének festésére és a foglyok vérének jelzésére – az egyik képen például egy lefejezett ember nyakát és fejét színezték ki.

Több kövön is megszemlélhetjük a római légiók jelképét, a sast, Louisa Campbell pedig azt is kimutatta, hogy a madár csőre szintén vörös volt, mégpedig annak jelképeként, hogy a rómaiak ellenségeinek húsából lakmározik. Akadnak azonban vallási szertartásokról készített ábrák is, melyeken a legionáriusok az istenek színe előtt áldoznak.

Hűség a császárnak

Akik a faltól északra éltek, már nem tartoztak Róma fennhatósága alá, kívül estek a birodalom határain, társadalmi rendjük igencsak eltért a rómaiak által megszokottól”

– nyilatkozta a BBC Historynak a Glasgow-i Egyetem kutatója.

Pusztán Antoninus falának, egy masszív, a tájat fizikai és kulturális értelemben is radikálisan átalakító határvonalnak a kiépítése hatalmas felzúdulást kelthetett és nagy valószínűséggel ellenségeskedést szított a helyiekkel.”

A mérföldkövek több célt is szolgáltak: a légiók így bizonyíthatták hűségüket a császárnak, és az is kiderült róluk, melyik légió milyen mértékben vett részt a fal építésében. A köveket magas, jól látható pontokon helyezték el, hogy a katonákat és az idelátogató római civileket is emlékeztesse a birodalom erejére és az adott terület feletti hatalmára.

Legfontosabb feladatuk azonban az volt, hogy látványosan és hatékonyan elejét vegyék a rómaiak elleni felkelésnek vagy akárcsak hatalmuk megkérdőjelezésének.

Ekkoriban Antoninus falánál állomásozott a birodalom határait védő helyőrségek közül a legnagyobb, és ennek jó oka lehetett.

Mind a kövek, mind színezésük a római határvidék sajátos életébe enged bepillantást, ám korántsem csak a vérről és erőszakról szólnak e faragványok, hanem a hitéletbe, az istenek ikonográfiájába is beavatnak. A szakértők szerint igen erős üzeneteket hordoznak a mérföldkövek, és történeteik mind jelzés értékűek.

Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Thinkstock