Amikor a közgondolkodás alakítóit vesszük számon, figyelmünk akaratlanul is a nagy formátumú politikusokra vagy a körülrajongott művészekre, esetleg korszakos gondolkodókra, kiemelkedő tudósokra összpontosul, pedig az „istenadta nép” tagjainak többségét nem ők, vagy nem elsősorban ők képesek elérni és befolyásolni.
Jól tudjuk, hogy az elmúlt évek Amerikájának talán legnagyobb hatású véleményvezére az évtizedeken át talkshow-t vezető Oprah Winfrey volt, ezért a háború utáni évtizedek fő formálóit sem feltétlenül a Fehér Ház vagy az egyetemi campusok környékén kellene keresnünk.
Miközben a televízió lassan, de biztosan meghódította a világot, a nyomtatott sajtó elérése még sokáig vetekedett a villódzó képernyőével. A különböző magazinok, heti- és napilapok legolvasottabb hasábjai pedig nem feltétlenül a politikai vezércikkek, hanem az olvasók ügyes-bajos gondjaira megoldásokat kínáló tanácsadó rovatok voltak.
Nem, nem elírásról, hanem furcsa humorú szülőkről van szó, a kereken 100 éve, 1918. július 4-én, 17 perc különbséggel világra jött egypetéjű ikerpár tagjai ugyanazokat a keresztneveket viselték. A családban előbbit, a később férje nevét felvevő Esther Pauline Lederert Eppie-nek, a házassága után Pauline Esther Phillips néven alkotó nővérét pedig Popónak becézték. Ismertebb neveiken: Eppie Ann Landers, Popo pedig Abigail van Buren néven írta alá válaszait.
Tízmilliókhoz jutottak el
Eleinte a fiatalabb nővér járt előrébb: a pszichológia és újságírás szakot végzett Esther Lederer 1955-ben, alapítójának halála után vette át a Chicago Sun-Times elsősorban kismamáknak szóló tanácsadó rovatát, az Ask Annt (Kérdezd Annát).
Ugyan hasonló rovat számos újságban volt, „Anna” új hangvételt és új témákat hozott a műfajba. A pelenkamosás legcélravezetőbb módozatai helyett Lederer egyre komolyabb kérdésekkel foglalkozott, a párkapcsolati gondok mellett terítékre kerültek a pszichológiai problémák, majd olyan kényes témák is, mint például a homoszexualitás, az abortusz vagy éppen a liberális amerikai fegyverviselési törvények.
Testvére egy darabig besegített „Ann”-nek, de miután ezt a főnökeik megtiltották, Ester Philips a következő évben egy rivális újságnak ajánlotta fel egy végül Dear Abby címet kapó tanácsadó rovat szerkesztését. A hasonlóan üdítő hangvételű írások itt is nagy sikert arattak, és mivel a területi alapon kiadott újságok országos szindikátusokba szerveződtek, a két rovat újságok százaiban jelent meg, később pedig külföldi, sőt idegen nyelvekre lefordított változataik is elindultak.
– személyes viszonyuk azonban nem viselte jól a sikert. A rivalizálás nyomán összekülönböztek egymással, és bár a nyilvánosság előtt 1964-ben kibékültek, valójában Lederer 2002-es halála idején sem voltak beszélő viszonyban.
Kikeltek a szexizmus és rasszizmus ellen
Írásaikban azonban hasonló, az ’50-es években igencsak liberálisnak számító elveket képviseltek: élesen kikeltek a rasszizmus és a szexizmus megnyilvánulásai ellen, kiálltak a nők abortuszhoz való joga, illetve a homoszexualitás legalizálása mellett.
Lederert utóbbi kérdésben megpróbálta cenzúrázni a rovatát közlő egyik újság, de miután megfenyegette a tulajdonost, hogy máshova viszi írásait, „bármit leírhatott, amihez csak kedve támadt”. Mai szemmel persze azért ők is egy másik kor szülöttei voltak, Ann például mindemellett hevesen ellenezte a szerinte „természetellenes” melegházasságot, és más témákban is időnként a ma konzervatívnak minősített álláspontot képviselte.
A témaválasztás mellett népszerűségük másik titka az volt, hogy nem féltek a néha már-már vitriolos humortól sem.
Kedves Abby, mivel lehetne megváltoztatni egy férfit, aki 33 évi házasság után sem tartja távol magát más nőktől?
– hangzott egy feleség kérdése, mire „Kedves Abby” csak annyit válaszolt:
Hullamerevséggel.
Az egészen a 2000-es évekig futó rovatok népszerűségét meglovagolva a testvérpár igazi sztárrá, sőt fogalommá vált Amerikában, és több kutatás is bizonyította, hogy jelentős hatással voltak olvasóik generációjának gondolkodásmódjára.
A fentebb felsorolt kérdéseken túl egyik legfontosabb eredményük az volt, hogy a korábbi elfojtás helyett elfogadhatóvá, később szinte egyenesen kötelezővé változtatták azt, hogy az emberek problémáikkal, gondjaikkal orvosi, pszichológiai segítséget vegyenek igénybe. A két rovat utódai ma is futnak, „Ann”-t Lederer egykori stábja, „Abby”-t Philips lánya tartotta életben a nővérek halála után.
Kiemelt kép: Thinkstock
