Tudomány bbc history
Un soldat américain tient en joue un soldat allemand lors de la bataille pour la libération de la France, dans l'ouest de la France en 1944. 

An American soldier points his rifle at a German soldier surrendering during the battle for France's liberation, western France, in 1944. / AFP PHOTO / STF

Miben hasonlítottak és miben különböztek a világháborúk?

BBC History
BBC History

2018. 07. 01. 08:00

Ha a kezdetüket, befejezésüket és hatásukat nézzük, több a különbség, ha a hadviselő feleket és a hátországok társadalmait, szaporodnak a hasonlóságok. A BBC Historyban közölt elemzésében Bihari Péter sorra veszi a legfontosabb jellemzőket – cikkét az alábbiakban rövidítve közöljük.
Korábban a témában:

Sokan és sokszor megfogalmazták már, hogy a 20. század két világháborúja valójában egyetlen nagy folyamatba illeszkedik. Charles de Gaulle és Raymond Aron egyaránt az „új harmincéves háború” korát emlegették (1914–1945), amelyet a negyvenéves hidegháború követett, körülbelül 1948 és 1989 között. És ezzel meg is volna a „rövid 20. század” (1914–1990) két nagy korszaka.

Nehéz cáfolni ezt a nézőpontot, hiszen a két világháború között valóban sok a hasonlóság, egyetlen ívet alkotnak – azonosak a résztvevők is, akár az országokat, akár gyakran az egyes személyeket nézzük. A második világháború szinte összes fontos szerepelője már az első világháborúban is részt vett. A tábornokok (de Gaulle, Rommel, Paulus, Montgomery, Zsukov stb.) jellemzően kapitányként. Kapitányi rangban szerelt le Harry S. Truman is, 1918-ban, Clement Attlee pedig őrnagyként.

Deuxieme (Seconde) guerre mondiale (1939-1945) - World War II (WWII or WW2) : Aeroport d'Orly France 24 septembre 1945 : Sortant du C54 Skymaster offert par le President americain Harry Truman ,le General De Gaulle (President du Gouvernement Provisoire Francais) et l'Ambassadeur des Etats-Unis Jefferson Caffery (portant un chapeau) ©Usis-Dite/Leemage
Harry Truman és De Gaulle – Fotó:Usis-Dite / Leemage / AFP

Egyetlen ember van, aki mindkettőben magasan, döntési pozícióban volt,

Winston Churchill: 1914-ben és 1939-ben is az admiralitás első lordjaként szolgált.

Franklin D. Roosevelt haditengerészeti miniszterhelyettes volt Wilson elnök kormányában, ezért kezdte Churchill az elnöknek írt leveleit gyakran az „egyik régi tengerész a másik régi tengerésznek” fordulattal. Sztálin a nagy kivétel, ő 1917-ig Szibériában volt, és nemigen tudható, hogy követte-e egyáltalán az első világháború eseményeit.

Részben még az eredmények is azonosak, így a régi Európa lerombolása. Igaz, Tony Judt egy helyen ezt úgy fogalmazta meg nagy szintézisében:

Az első világháború lerombolta a régi Európát, a második világháború pedig megteremtette egy új Európa feltételeit.

Ha nem is egy színdarab két felvonásaként, vagy egy focimeccs két félidejeként lehet elképzelni őket, de talán úgy, mint egy kupameccs kétszer kilencven percét, oda- és visszavágóját. Az iskolában és máshol mégis elkülönítve tárgyaljuk és tanítjuk őket, mert legalább annyi érv szól a két háború elválasztása mellett, amennyi ellene.

World War II (Second World War) : Winston Spencer Churchill (1874-1965) British statesman, in overcoat and hat and smoking a cigar, walking alone on the deck of HMS "Prince of Wales" during the Atlantic Conference in 1941.
World History Archive
Winston Churchill a HMS “Prince of Wales” csatahajón – Fotó: Photo12/Ann Ronan Picture Library/AFP

ÍVEK ÉS GYÖKEREK

Adolf Hitlernek, az I. világháború egykori frontkatonájának szemernyi kétsége sem lehetett arról, hogy a második háború az elsőnek visszavágója, hiszen politikai ébredése, pályájának kezdete a Német Birodalom érthetetlen és megmagyarázhatatlan vereségéhez – összeomlásához – kötődött.

Logikus tehát, hogy 1940 júniusában, a franciák elleni győzelem pillanatában egy múzeumból a compiègne-i erdőbe vitette az 1918 novemberében használt vasúti kocsit, és ugyanott íratta alá ellenfeleivel a fegyverszüneti okmányt, ahol annak idején ezt a német küldöttségnek kellett megtennie. Az egyik megaláztatást követte a másik; a világ rendje ezzel – számára és nyilván nagyon sok honfitársa számára – helyreállt. A vasúti kocsi viszont nincs már meg, egy légitámadásban megsemmisült.

Nazi Germany. Adolf Hitler (1889-1945), German statesman, at the Berghof. Berchtesgaden (Germany), 1939. From Eva Braun's album.
Adolf Hitler – Fotó: Roger-Viollet / AFP

Ám ha a két háború kezdetét és végét nézzük, a különbségek szembeötlők. 1914-ben az európai polgárok zöme nem számított (közeli) nagy háborúra, legfeljebb az örökös balkáni civakodások folytatására, mert úgy vélték, a kontinens nyugati felének civilizált lakói teljesen mások, mint a barbár balkániak. Majd amikor mégis kirobbant, állítólag lelkesen üdvözölték a gyors győzelem felé menetelő katonákat.

1938–1939-ben viszont minden gondolkodó ember tudhatta, hogy háború készül, ha nem tört ki Csehszlovákia miatt, akkor ki fog Danzigért vagy más okból, tehát érdemes sót, cukrot, zsírt beszerezni.

És a háborúk befejezése sem lehetne eltérőbb, mert fél évvel az első világháború vége előtt, 1918 májusában még egyáltalán nem lehetett tudni, ki lesz a győztes: a német hadsereg sorozatos offenzívákat indított a nyugati fronton, és ismét megközelítette Párizst.

Az elszántan védekező britek és franciák leginkább a beérkező amerikai csapatokban bízhattak, illetve az Egyesült Államok óriási gazdasági tartalékaiban. Legtöbben úgy kalkuláltak, hogy a háborúnak 1919-ben vagy 1920-ban lehet vége, amikor a németek már nem tudnak lépést tartani ezzel a túlerővel. De ismét ellentétesen: 1943-tól a világos fejű újságolvasók előtt nem lehetett kétséges, hogy Hitler Németországa veszíteni fog, csak még nem lehetett tudni, mikor és milyen mértékben.

Továbbá: igaz, hogy mindkét háború Európa keleti felén robbant ki – Szarajevóban, illetve Danzigban/Gdańskban –, nem várt, illetve nagyon is várt módon, de 1914 nyaráról, a háborús felelősségről máig vitáznak a történészek, 1939-ről viszont szinte egyöntetűen tudomásul vesszük, hogy az Hitler háborúja volt.

A Soviet gun crew keeping up fire in the streets of Danzig, Germany. World War Two. Photo reproduction.
Fotó: RIA Novosti / AFP

1914-ben ott voltak a lelkesedő tömegek (amelyekről mára kiderítették, hogy azért ők csak a városi közép- és kispolgárok egy részének érzéseit fejezték ki); 1938–1939-ben semmi harci lelkesedés sem látszott, maga Hitler dühösen jegyezte meg, amikor a cseh válság napjaiban Berlin utcáin felvonultatott csapatai láttán az emberek közönyösen elfordultak:

ezekkel kell neki háborúzni?

1914-ben senki sem tudta, milyen lesz a modern háború, még kevésbé, hogy 51 hónapig fog tartani – 1939-ben mindenki tudni vélte, hogy éveken át tartó pusztítás következik.

Ami a fegyvereket és a hadviselést illeti: a nagy különbség inkább látszólagos, hiszen repülőgépek és tankok az első világháborúban is voltak, bár nyilván nem olyan tömegesen. Az igazi eltérést 1914 és 1918 között észlelhetjük: 1914-ben még színes egyenruhában rohamozott a gyalogság meg a lovasság, 1918-ban – a nyugati fronton – acélsisakos, csukaszürkébe bújtatott rohamcsapatok támadtak, repülők és tankok összehangolt támogatásával. Az antant országai 138 685 repülőgépet gyártottak 1914–1918 között, a központi hatalmak 75 161-et, tehát nem elhanyagolható mennyiségekről van szó.

Jubilant American soldiers in Jaulny (Meurthe et Moselle), November 11, 1918
64th Infantry Regiment, 4th Division
France, World War I
Washington, Library of congress
Amerikai katonák 1919-ben – Fotó: Library of Congress

A HÁTORSZÁG SZEREPE

Vessünk néhány pillantást a totális háborúk hátországára! Az első dimenzió a rombolás és pusztítás, amely az első háborúban jórészt a frontok közvetlen környezetére korlátozódott, majd a másodikban Európa hatalmas területeit érintette. Az elsőben jellemzően falvak, kisvárosok estek áldozatul, a másodikban nagyvárosok is, Németországban gyakorlatilag mindegyik.

Mintegy félmillió német civil halt meg a második világháború légitámadásai következtében – ez nagyjából megegyezik az első világháborúban éhen halt németek számával. (A másodikban jobban megszervezték az élelemellátást, no meg támaszkodhattak egész Európa javaira.)

Összességében: az első világháború kb. 9 millió áldozatának több mint 90 százaléka katona volt, a második világháború kb. 55 millió áldozatának legalább 50 százaléka civil.

Fontos megemlíteni a háborúkat kísérő tömeges erőszakot, a genocídiumokat és a holokausztot. Az I. világháborút okkal gondoljuk jóval „normálisabbnak” és kulturáltabbnak, mint a másodikat, bár érdemes felidézni, hogy az utóbbi években tanulmányok sorát írták a különböző hadseregek erőszakos fellépéséről Belgiumban, Galíciában, Szerbiában és Kelet-Poroszországban. A 20. század első népirtása 1915-ben történt, a török hadsereg által meggyilkolt örmények számát közel egymillióra becsülik.

A totális háborúban elkerülhetetlen a végletes (állami) centralizáció, amely a civil társadalom minden erejét a háború szolgálatába állítja. A nők tömeges munkába állása (és a családfők átmeneti vagy végleges „eltűnése”) a családok életét és a fiatalok nevelését is gyökeresen átalakította – ebből a szempontból folyamatosság, vagy legfeljebb fokozati különbség van a két háború között.

Nem véletlen, hogy a nők szavazati jogáról – sok más ország mellett – Magyarországon is, az Egyesült Királyságban is 1918-ban hoztak törvényt, noha a férfiakéval azonos értékű szavazati jogot mindkét országban később vezették be (nálunk csak 1945-ben). Ahogy az sem véletlen, hogy a mindkét világháborúban semleges Svájcban a nők csak 1971-ben kaptak választójogot.

World War One. Women working in an ammunition factory.
Lőszergyárban dolgozó nők Angliában – Fotó: Maurice-Louis Branger / Roger-Viollet / AFP

Az Egyesül Államok hadseregében mindkét háborúban a lakosságbeli arányukat meghaladó mértékben szolgáltak fekete katonák, a haditermelésben pedig (legalábbis 1942 után, a „we can do it” jegyében) fekete lányok és asszonyok. A szegregáció híveit megdöbbentette a felfegyverzett feketék látványa; 1920 körül több komoly konfliktus robbant ki Texasban és más déli államokban.

Amikor 1918 végén egy csapat fekete katona hazatért New Orleans-ba, az egyik helyi hatalmasság azonnal figyelmeztette őket: „ez itt a fehér emberek hazája, és mi parancsolunk benne”.

A két világháború között érezhetően nehezebbé vált a faji elkülönítés fenntartása, majd az 1950 években megkezdődött a feketék küzdelme az egyenlő jogokért, a szegregáció felszámolásáért.

A U.S Black ambulance driver exhibits a 50-caliber
machine gun bullet which lodged just above the windshield of his vehicle when he was strafed by a
German plane while driving at the front somewhere
in France (Summer 1944)
Photos12.com - Coll-DITE - USIS
1944 Franciaország – Fotó: Photo12/AFP

A háború és a szociális támogatások mindenhol kéz a kézben járnak – vélte egy neves hadtörténész. A totális háborúban nemcsak a termelés fokozása, de a háború hatásainak az enyhítése sem lehetséges állami beavatkozás nélkül. Az adókulcsok emelése az első világháború egyik következménye, amivel megkezdődött a vagyonok kiegyenlítődésének példátlan folyamata szerte Európában. Ez az egyik alapgondolata a francia Thomas Piketty nagy sikerű könyvének (A tőke a 21. században, Kossuth Kiadó, 2015).

A szerző a vagyoni egyenlőtlenségeket kutatja, és nem győzi hangsúlyozni a világháborúk hatását:

a jövedelmi egyenlőtlenségek erőteljes csökkenése, amely 1914 és 1945 között csaknem minden fejlett országban bekövetkezett, mindenekelőtt a világháborúk és az ezekből adódó durva gazdasági és politikai sokkhatások következménye.

– írta Piketty.

az 1914–1918-as világégés által előidézett gazdasági és politikai válság […] történelmi távlatból, vagyis a jelenlegi helyzetből visszatekintve az egyetlen erő az ipari forradalom óta, amely képes volt az egyenlőtlenségeket mérsékelni.

A jóléti intézkedéseket és a magas adókat a két világháború között nem lehetett teljesen visszavenni, a II. világháború idején kialakult a jóléti társadalmak átfogó programja, mindezt kiteljesítette az 1945 után kezdődő évtizedek példátlan fellendülése. Nyugat-Európa bal- és jobboldali kormányai szinte egyformán az egyenlőtlenségek mérséklésének nagyszabású programját akarták megvalósítani, jórészt sikerrel.

Közeli és távoli következmények

Ha eddig a jóléti társadalmak hasonlóságait emeltük ki, innentől az Európa sorsát meghatározó alapvető különbségekről kell szólnunk. A két háború politikai következményei nem is lehetnének eltérőbbek – a legfontosabb persze az, hogy az I. világháború után volt második, de a II. után nem volt harmadik.

Másként: két világháború kellett ahhoz, hogy a harmadikat elkerüljék.

Az első világháború utáni évtized meghatározó vonása az erőtlenség és bizonytalanság volt. Négy birodalom múlt ki, s ezzel Európa keleti fele radikálisan átalakult. Nem úgy, ahogy az 1917–1918-as utópiák – Wilsoné vagy Leniné – ígérték, hanem a nemzetállamok és a felfokozott nacionalizmus jegyében. Ezt szentesítette a versailles-i békerendszer is. 1918 és 1921 között utóháborúk sorát vívták Európában és a Közel-Keleten – egyedül az újjászületett Lengyelország hatot, szinte összes szomszédjával –, Churchill szemléletes kifejezésével: az óriások háborúját felváltották a törpék háborúi.

Traité de Trianon, traité de paix consacrant le démantèlement de la Hongrie. Séance au Trianon-Palace de Versailles (Yvelines). Juin 1920.     RV-064429
Fotó: Collection Roger-Viollet / AFP

A gazdasági gondokat és az instabilitást erősítették a szélsőséges ideológiák és pártok. Ekkor vált számottevő erővé a szélsőjobb (fasizmus), a maga radikális nacionalizmusával és a szélsőbal (bolsevizmus), a maga világforradalmi internacionalizmusával. Csupán látszólagos, hogy egyik a másikra következett, sokkal inkább folyamatosan hatottak egymásra, egymást erősítették.

A második világháború után lényegében nem voltak utóháborúk, egyedül Görögországban folyt kiterjedt polgárháború a kommunisták és a királypártiak között. Nem jelentkeztek új utópiák sem. Bár a háború utáni években erőteljes balratolódás tapasztalható, a cél mindenütt inkább a demokrácia kiteljesítése és a jóléti társadalom megteremtése volt, mint a bolsevizmus (főleg nem annak sztálini változata).

A fasizmus/nácizmus totális veresége egyszersmind a militarizmus, a fajelmélet, a radikális nacionalizmus történelmi vereségét jelentette. A rettenetesen legyengült, ugyanakkor egyrészt a gyarmati problémáktól, másrészt a kisebbségi kérdésektől „megszabaduló” Európa az újjáépítésre, a gazdasági talpra állásra, majd az együttműködés elmélyítésére koncentrálhatott.

Bihari Péter a hasonlóságokat és különbségeket részletesebben kifejtő, teljes cikke a BBC History júniusi számában olvasható.

Kiemelt kép: AFP

BBC History korábbi cikkei
vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Plastic debris floating on the ocean surface, shot underwater.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.