Mint ismeretes, Hannibál egy merész húzással átkelt seregével az Alpokon, hogy Itáliában próbálja térdre kényszeríteni a lélekszámban és gazdasági erőben is jelentős fölényben lévő Római Birodalmat. Hadjáratának legnagyobb sikerét a cannaei ütközet hozta i. e. 216-ban, ám Hannibál már korábban is olyan győzelmeket aratott az ellene küldött római seregek felett, amik minden más hadvezér esetében önmagukban is elegendőek lettek volna a halhatatlansághoz.
A pun vezér egyik fő erőssége a terepviszonyok kínálta lehetőségek kiváló felmérése és kíméletlen kihasználása volt. Erről már a hadjárata elején, a trebiai csatában tanúbizonyságot tett,
Ezen csata után Rómában úrrá lett a pánik, és Hannibál megállításának feladatát az egyik consullá választott Gaius Flaminiusra bízták. Ő azonban habozott csatát vállalni a közben már Etruriába érő pun sereggel, ehelyett biztonságos távolságból követte Hannibált, csak arra figyelve, hogy ne nyissa meg előtte a Róma felé vezető utat.
BESÉTÁLTAK A KELEPCÉBE
Ez azonban nem volt ínyére a dolgok gyors döntésre vitelében hívő Hannibálnak, aki a vidék kíméletlen felprédálásával igyekezett Flaminiust provokálni, illetve Róma szövetségeseit megingatni. Eközben a félsziget belseje felé vezette a consul seregét, majd a toscanai Trasimenus-tónál megint észrevett egy kínálkozó lehetőséget. Látta ugyanis, hogy a tó partjait reggelente sűrű köd üli meg, a parton vezető út mellett pedig fákkal sűrűn benőtt, gyorsan emelkedő, kis völgyekkel tagolt hegyoldalak emelkednek.
Így aztán úgy döntött, itt bevárja Flaminius seregét, és csapatainak egy részét visszaküldte az utat szegélyező hegyekhez, hogy ott a ködben és fák között elrejtőzve álljanak lesben.
A consul egész serege beért a csapdába, Hannibál erői lezárták az út végét, majd a fősereg szemből, az elrejtőzött egységek pedig oldalról rohantak rá a megzavarodott rómaiakra. A minden irányból támadás alá vett rómaiak igazából rendes csatarendbe se tudtak állni, és a csata hamar mészárlásba torkollt.
A nagyjából 20 ezres seregből 15 ezren nem élték túl az ütközetet, holtan maradt a csatatéren maga Flaminius is. A pun fegyverek mellett a legtöbb áldozatot a tó követelte: a víz volt az egyetlen nyitva maradt menekülési útvonal, ám sok katona fulladt meg, miközben megpróbált átevickélni a túlpartra.
Hannibál egy újabb római seregre és consulra mért döntő vereséget. Az már más kérdés persze, hogy Róma városát nem tudta ezután meghódítani, és az a számítása sem vált be, hogy ellenségének itáliai szövetségesei tömegesen állnak majd pártjára győzelmei láttán.
Kiemelt kép: Collection Roger-Viollet / AFP
