A romániai kikötővárosban, Tulcsában (Tulcea) a Duna Bizottság 1836 óta minden télen feljegyzi, hogy befagyott-e a folyó, mennyi ideig borította jég a vizet, illetve hogy mikor tűnt el a jégtakaró – írja a Phys.org.
A feljegyzések alapján nagyjából 70 évvel ezelőttig a folyó szinte minden télen befagyott. A 20. század közepétől kezdődően azonban egyre ritkábban alakult ki összefüggő jégfelület a Dunán – 1951 és 2016 között csupán tízszer.
A folyón feljebb a helyzet még rosszabb:
Egy német-román kutatócsapat a közelmúltban megpróbálta kideríteni, hogy mi áll a jelenség hátterében.
Mikor a klímakutatók a jégről és a globális felmelegedésről beszélnek, a legtöbb ember a grönlandi jégtakaróra vagy a Jeges-tenger tengeri jegére gondol. A többségük fel sem fogja, hogy Európa tengerein és folyóin a téli jég mennyisége hasonlóan fontos indikátora a klímaváltozásnak
– nyilatkozta Monica Ionita, az Alfred Wegener Intézet munkatársa.
Ionita és kollégái Tulcsa és egyéb Duna-parti városok és országok meteorológiai adatait analizálták az új vizsgálat során.
Az információk alapján Közép- és Kelet-Európa éghajlata jelentősen megváltozott az elmúlt évtizedekben: az 1940-es évek óta a téli átlaghőmérséklet például kimutathatóan emelkedett. Manapság átlagosan 1,5 Celsius-fokkal melegebbek a kelet-európai telek, mint 1901 és 1950 között. A téli jég kialakulását ráadásul a levegő felmelegedése mellett a folyóba áramló szennyvíz tovább nehezíti.
Bár a jég eltűnése megkönnyítheti a hajózást, a befagyás elmaradása, illetve a további felmelegedés minden bizonnyal súlyos hatással lesz a dunai élővilágra.
(Kiemelt kép: Thinkstock)
