A németek jó része – ha anyagi körülményei engedték – vasárnaponként több fogásos, lehetőleg egy finom sülthús köré szervezett ebédet szeretett enni, ám már 1933 őszétől erőteljes állami kampány helyezett nyomást rájuk azért, hogy a hagyományos menüt valamilyen egytálételre cseréljék.
Az akció valójában egy volt a náci rezsim szociális jellegű intézkedései közül. A gazdasági válság következtében az országban rengeteg koldus és hajléktalan élt, a náci vezetés pedig magáévá tette a korábbi, Heinrich Brüning vezette kormányzat jelszavát:
Senki sem fagyhat meg vagy halhat éhen!”
Ahogy mindent, ezt az akciót is központosították. Ahelyett, hogy csak úgy bárki kéregetőnek pénzt nyomjanak a kezébe, a németeket arra ösztönözték, rendes polgárként az ezzel foglalkozó szervezeteket támogassák. A kampány nevet is kapott, Winterhilfswerk des Deutchen Volken, azaz a „Német nép téli adománya” néven futott már 1933 októberétől.
A nemes célra való pénzgyűjtés számos módon folyt, bélyegeket bocsátottak ki, különböző szervezetek képviselői járták végig a háztartásokat, de az egyik legsikeresebb kampány az Eintopfssonntag, azaz az „egytál-vasárnap” volt. Ennek keretében arra szólították fel a németeket, hogy minden hónap első vasárnapján a drága, többfogásos ebédek helyett valamilyen olcsó alapanyagokból elkészíthető egytálételt fogyasszanak, az így megtakarított pénzt pedig adományozzák a Winterhilfswerk céljaira.
Az 1933. október 1-jével induló kampányt a náci propagandagépezet a szokásos hatékonyságával sulykolta az emberekbe, még a vegetáriánus Führer is többször ült oda a darált húst vagy szalonnát, esetleg valamilyen maradék húst tartalmazó ragúkat, káposztákat, szószos tésztákat és hasonlókat tartalmazó, gőzölgő kondérok elé legalább néhány fotó kedvéért.
– mindenki hozzon áldozatot a német népért és fogyasszon egyszerű, helyileg előállítható alapanyagokból főzött ételt, gyári munkás és arisztokrata egye ugyanazt, a közös cél érdekében. „Ha még nem tapasztalta az éhséget, nem tudja, micsoda próbatétel is az éhség – szólította meg Hitler egy beszédében az embereket 1935-ben. – Aki nem vesz részt, az gerinctelen élősködő a német nép testén.”
Fotó: AFP
Mint láthatjuk, a kampányban való részvétel ugyan önkéntes, ám erősen ajánlott volt. Aki nem adakozott eleget, esetleg képes volt a kijelölt vasárnapokon azt enni, amit megkívánt, sanda tekintetekre, sőt feljelentésekre is számíthatott. Ezeken a napokon adománygyűjtők járták végig a portákat, de az éttermekben is körbementek, amelyekben szintén kötelező volt olcsó egytálételeket felvenni az étlapra.
A háborúig a Winterhilfswerk feltehetően tényleg javított a legszegényebbek életkörülményein. A kampány ugyan elvben 1945-ig folyt, de a nélkülözésekre kényszerülő németek lelkesedése eléggé megcsappant, egy idő után pedig már a laktató egytálétel is elérhetetlen luxusnak számított a legtöbbeknek.
Az Eintopfsonntagok viszont máig éreztetik hatásukat. A kampány keretében kiadott szakácskönyveknek és a hatékony reklámnak köszönhetően az egytálételek a háború utáni nyugati jóléti társadalomnak is kedvelt fogásai maradtak, bár természetesen ma már kevesen emlékeznek eredeti céljukra.
Kiemelt kép: Rainer Zenz / Wikipedia
