Az érintett faj, a Saniwa ensidens az első négyszemű állkapcsos faj – írja a Live Science. Napjainkban a gerincesek közül egyedül az ingolaalakúaknál rendelkeznek harmadik és negyedik fényérzékelő szervekkel is.
Az S. ensidens harmadik és negyedik szeme koponyája tetején helyezkedett el. A testrészek a szó technikai értelmében nem szemek voltak, hanem olyan fotoszenzitív szervek, melyek a tájékozódást, illetve a cirkadián ritmushoz és éves ciklushoz való igazodást segítették.
A harmadik szemként emlegetett pineális szerv több modern gerincesnél, így a halaknál és békáknál is megtalálható. Az ilyen fényérzékelők a primitív gerinceseknél igen gyakori lehettek, az evolúció során azonban bizonyos csoportoknál, például az emlősöknél teljesen eltűntek.
Másrészről volt egy elképzelés, hogy a gyíkok harmadik szeme egy másik, úgynevezett parapineális szervből fejlődött ki, amely jól fejlett az ingolaalakúaknál. A két elképzelés nem igazán koherens
– mondta Krister Smith, a Senckenberg Kutatóintézet paleontológusa és a vizsgálat vezetője.
Az S. ensidensnél azonosított negyedik szem azonban segíthet megoldani a problémát. Mivel a faj pineális és parapineális fényérzékelővel is rendelkezett, Smith és kollégái arra jutottak, hogy a gyíkok harmadik szeme valójában utóbbiból alakult ki.
A csapat azokat a kövületeket tanulmányozta, melyeket közel 150 éve azonosítottak Wyomingban. A szakértők a példányokat CT-vel vizsgálták meg.
Az elemzés eredményei azt mutatták, hogy a faj koponyáján volt hely a negyedik szem számára is. A felfedezés azt jelenti, hogy az élőlény pineális és parapineális szervei nem voltak párosak, mint a modern gerincesek szemei. A kutatók azt is feltételezik, hogy az S. ensidensnél azonosított negyedik szemből, a parapineális szervből fejlődött ki a modern gyíkok harmadik szeme.
(Kiemelt kép: Flickr/opacity/CC BY-NC-ND 2.0)
