A nemzeti zászlók többségének története a 19. században, a nemzetállamok létrejöttének időszakában kezdődött. Így van ez a német zászló esetében is, azonban az ország egyesítésének fordulatos története miatt
Ugyan nem a francia volt az első trikolór zászló (a hollandok már jóval korábban használták), a francia forradalmi zászló egész Európában a köztársasági eszmék jelképe lett és számos zászlót is inspirált.
Nem meglepő tehát, hogy az 1848-ban Európán végigsöprő forradalmi hullám német résztvevői is a trikolórban gondolkoztak, amikor a megteremteni kívánt egységes Németország zászlajáról döntöttek. Annál furcsább viszont, hogy pontosan nem tudjuk,
Elméletek persze vannak. Egyesek szerint a fekete-arany, a Habsburg-címertől csak részleteiben eltérő, aranyalapon kétfejű sast ábrázoló német-római császári címerből, a vörös pedig a sas karmainak színéből érkezett, de mások – némi joggal – felvetik, hogy a nemzetgyűlés bizonyára nem az autokrata osztrák uralkodóház címeréből szerette volna létrehozni a szabad és egységes Németország zászlaját.
Ők egy másik elméletre esküsznek, miszerint a három szín a napóleoni háborúk idején – mellesleg a forradalmi trikolór alatt hadba vonuló francia csapatok ellen – harcoló Jénai Diákszövetség, esetleg a Lützow-féle Szabadcsapat katonáinak, fekete alapon vörös hajtókákkal díszített, aranyozott gombokkal ellátott egyenruhájáról származik.
Forradalmi jelkép
Mindenesetre a három szín az 1840-es évek elejére már a forradalmi eszmék jelképe lett, viszont a frankfurti nemzetgyűlés bukásával leáldozott a csillaga ennek a zászlónak is, az 1866-ban létrejött Északnémet Szövetség, majd zászlajának, méghozzá a fekete-fehér porosz, valamint a vörös-fehér Hanza-szövetség színei alapján.
Az 1919-ben megalakult Weimari Köztársaság aztán visszanyúlt az 1848-as hagyományhoz, majd a náci idők szünetét követően a háború utáni mindkét német állam is e színeket választotta zászlajául.
Kiemelt fotó: Arne Dedert/dpa/AFP
