Az elmúlt két évtized során nagyjából 5000 szupernóvát fedeztek fel. Éppen ezért a szakértők úgy vélik, hogy jól ismerik az efféle hatalmas robbanásokat. Az eddigi megfigyelések mind azt mutatják, hogy a szupernóvák a csillagok végső detonációi, melyekkel az égitestek megsemmisülnek.
Egy új, Nature folyóiratban megjelent tanulmányban azonban egy kivételt mutatnak be. A szerzők szerint olyan égitestet találtak, amely az elmúlt 50 év alatt többször is – legalább ötször – felrobbant. A felfedezés átírhatja a csillaghalálról kialakított képet.
Először átlagosnak tűnt
Peter Nugent, a Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratórium munkatársa és a kutatást végző csapat tagja úgy véli, az objektum színképelemzése olyan szupernóvára utalt, melyhez hasonlót korábban nem láttak. Bár az elemzés alapján az égitest egy hagyományos, hidrogénben gazdag robbanást produkált, szokatlanul lassan változott a fényereje. A csapat a detonáció megfigyeléséhez a W. M. Keck Obszervatóriumot használta.
Az iPTF14hls nevű szupernóvát 2014 szeptemberében azonosították, akkor azonban nem tűnt különlegesnek. Az LCO csillagászai csak hónapokkal később jöttek rá, hogy kivételes jelenséggel van dolguk. A kutatók ugyanis felfedezték, hogy az objektum elhalványulása után ismét kivilágosodott.
A szakértők ekkor az archivált megfigyeléseket vették elő. Az adatok elemzése felfedte, hogy 1954-ben ugyanazon a helyen kimutattak már egy szupernóvát.
A csillag valahogy túlélte a detonációt, később pedig többször újra robbant.
Iair Arcavi, a tanulmány vezető szerzője és a Santa Barbara-i Kaliforniai Egyetem munkatársa szerint az iPTF14hls teljesen átírja azt, amit eddig a szupernóvákról tudtunk.
A csillagászat élő dinoszaurusza
A számítások alapján a robbanás egy minimum 50 naptömegű csillagnál történt. Könnyen elképzelhető, hogy az iPTF14hls a legnagyobb szupernóva, melyet valaha láttak.
A kutatók úgy vélik, hogy az objektum az első ismert példa a pulzációs pár-instabilitás szupernóvákra. Daniel Kasen, a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem docense szerint az elmélet alapján az égitest elég nehéz és forró volt ahhoz, hogy antianyag keletkezzen a magjában. Ennek hatására a csillag rendkívül instabillá válhatott, és ismétlődő kitörésekbe kezdett. A folyamat akár évtizedekig is eltarthat.
A ciklikus robbanások végén a csillag valóban meg fog semmisülni, így fekete lyukká alakulhat.
Andy Howell, az LCO szupernóva-figyelő csoportjának vezetője hozzátette, eddig úgy hitték, hogy efféle detonációk csak és kizárólag a korai Világegyetemben fordultak elő.
Ez olyan, mintha egy ma is élő dinoszauruszra bukkannánk. Ha találnánk egyet, feltennénk a kérdést, hogy valóban dinoszaurusz-e?
– mondta a kutató.
Bár a felfedezés mindenképp érdekes, fontos kiemelni, hogy még a pulzációs pár-instabilitási elmélet sem magyarázza meg teljesen az iPTF14hls viselkedését. Az objektum például több energiát bocsát ki magából, mint amennyit a hipotézis feltételez.
A szakértők tovább fogják vizsgálni az iPTF14hls-t, amely három évvel a legutóbbi robbanás után még mindig fényes. A kutatók bíznak benne, hogy a jövőben találhatnak még ehhez hasonló objektumokat, ezzel pedig megmagyarázhatják a különös jelenséget.
(Via: W. M. Keck Observatory, kiemelt képünk illusztráció, forrás: NASA/JPL-Caltech)
