Amikor a hollandok 1772-ben megérkeztek a szigetre, úgy becsülték, hogy a helyiek népessége 1500-3000 fő lehet. A gyarmatosítókat nagyon meglepte, hogy egy ilyen kicsi populáció hogyan tudta létrehozni a lélegzetelállító szobrokat.
A legújabb régészeti és néprajzi bizonyítékok azt sugallják, hogy a népesség nem volt mindig olyan alacsony, mint a 18. század végén.
Eredményeikről a Frontiers in Ecology and Evolution folyóiratban számoltak be.
Cedric Puleston, a Davisi Kaliforniai Egyetem antropológusa és a tanulmány vezető szerzője szerint az izoláltság ellenére a Húsvét-sziget lakói összetett társadalmi rendszert és művészeti alkotásokat hoztak létre, mielőtt a drámai esemény megtörtént.
Megpróbáltuk megoldani a kirakós egy darabját – megállapítani a legnagyobb népességet, mielőtt zuhanni kezdett
– mondta Puleston. A szakértő hozzátette, a sziget történetének csúcsán 17 500 embert tarthatott el. A legtöbb korábbi becslés ennél kisebb populációt mutatott.
A csapat úgy véli, a sziget területének 19 százalékán termeszthettek édesburgonyát, a helyiek fő táplálékát. A kutatók a születési és halálozási arányokat, illetve az élelem ezekre gyakorolt hatását elemezve kiszámolták, hogy legfeljebb mennyi ember élhetett a szigeten.
Bár a szakértők eltérő számokat kaptak, Pulestonék végül a lehető legrosszabb forgatókönyvvel kalkuláltak.
Az új adatok egy lépéssel közelebb viszik a szakértőket a Húsvét-sziget rejtélyének megoldásához. Puleston úgy véli, a sziget egykori civilizációja a környezetre gyakorolt hatása és a kultúrája miatt is érdekes. A népcsoport történetének alaposabb megértése az emberi természet megismeréséhez is közelebb visz.
