A 146,7 méteres Kheopsz-piramis a legmagasabb piramis, egészen a középkorig nem létezett nála nagyobb építmény. A hatalmas nyughelyet az időszámítás előtti 26. században emelték, a tudósokat pedig régóta foglalkoztatja a kérdés, hogy ebben a korszakban hogyan tudtak megvalósítani egy ekkora vállalkozást.
Az utóbbi idők felfedezései – egy papirusztekercs, egy ünnepi hajó és egy csatornarendszer azonosítása – sokat elárulnak arról, hogy miként szállíthatták a távoli bányákból az építkezéshez az alapanyagokat.
A leletek alapján a rendkívül képzett ókori munkások A nyersanyagokat a Nílushoz kapcsolódó egyedi csatornahálózaton utaztatták, a rendszerhez az építkezésektől nem messze található kikötők is tartoztak.
Egy korábban, Vadi Al-Dzsarfnál talált tekercs fontos részleteket árul el a piramisok készítéséről. A Merer, a 40 szakképzett munkást felügyelő tiszt által írt dokumentum részletesen bemutatja, hogy miként szállították a mészkövet Turától Gízáig.
A papiruszban arról is lehet olvasni, hogy az építők hogyan alakították át a tájat.
Bár a kutatók régóta tudják, hogy a Kheopsz-piramis belső kamrájához használt gránitot a távoli Asszuánban bányászták, a felhasznált mészkő pedig a közeli Turából származik, a szállítás módjáról sokáig folyt a szakmai vita.
Mark Lehner, amerikai egyiptológus a közelmúltban elveszett vízhálózat nyomára bukkant a Gízai-fennsíkon. Lehner úgy véli, sikerült azonosítaniuk a központi csatornát, amely a fő szállítási útvonal lehetett a fennsík lábához.
Egy másik régészcsapat Kheopsz ceremóniai hajóját fedezte fel – a jármű azért készült, hogy a túlvilágon szolgálja a fáraót. A lelet sokat elárul arról, hogy miként is épültek a korszak hajói. A jármű elemzése rávilágított: a hajót felépítő deszkákat kötelekkel erősítették össze. Igen valószínű, hogy a piramis építése során is hasonló technikával készült szerkezetekkel szállították a köveket.
