A rasszizmus és a Marson látott arc összefügg

Sokan láttak már a falról lenéző Jézust, elsőre mindenki bedől a Mars porában fotózott emberi arcoknak, és talán mindegyikünk elmélázik egy-egy busz vagy autó elejét nézve: mintha egy arcot látnánk. Az autógyártók rá is játszanak erre, gondoljunk csak egyes BMW-k haragos tekintetére, vagy a cukin, nagy szemekkel néző kis női autókra.

Elég egy pont, pont vesszőcske, agyunk máris elkészíti a fejecskét, emberi tulajdonságokkal ruház fel bármit, de tényleg bármit. Miért van ez így? Származik belőle bármilyen evolúciós előnyünk? Befolyásolja valamilyen módon a mindennapi életünket? Kigyós Tamás tanácsadó szakpszichológussal beszélgettünk a jelenségről, aminek szépen csengő, tisztességes tudományos neve is van: paraeidolia.

Levelet kaptam life :)

Az emberi agyat másodpercről-másodpercre számtalan inger éri, és létkérdés, hogy hogy rendet tegyen a rendszertelen információhalmazban. Ezért folyamatosan már ismert mintázatokat keres: ilyen, a háttérzajból, ricsajból kiemelt értelem lehet egy arc.

Gondoljunk az emoticonok ősére, a :) vagy :( jelre. A két pont és a félkör nem jelent az égvilágon semmit, a legkevésbé sem téveszthetnénk össze a bonyolult emberi arccal, mégis kapásból azzal azonosítjuk. Még érzelmeket is ki tudunk olvasni belőlük.

Ugyanez működik hangokkal is. A ’80-asévek második felében ki nem énekelte ugyan teli torokból az Opus együttes slágerét: “Levelet kaptam lájf!” A vicces benne, hogy ez a sor az eredetiben is halandzsa – “Labadab dab dab life!”

Az ok, hogy az agy fentről halad lefelé, az egészből következtet a részletekre. Meglátom az arcot, meghallom a mondatot, majd később veszem észre, hogy az nem is egy arc, az érteni vélt szöveg csak hangzásban hasonló

– magyarázza a szakember.

Evolúciós előny

A jelenség idegélettani háttere, hogy agyunkban vannak olyan idegsejtek, amelyek bizonyos mintázatokra tüzelnek: valamilyen mintázat hatására potenciálnövekedés megy végbe bennük, azaz “akcióba lépnek”.

A minél gyorsabb, és akár két “szemszerű pont” alapján is működő arcfelismerés evolúciós szempontból nagyon fontos.

• A csecsemőknek életük első heteiben, hónapjaiban az anya arcának látványa biztonságot nyújt. A baba saját érzelmeit látja benne, eleinte még nem tudja megkülönböztetni az anya létezését a magáétól – ezt nevezzük duáluniónak.
• A természetben életbevágó azonnal kiszúrni, ha a bokrok, fák kuszaságából egy szempár les ránk: tartozhat ugyanis ragadozóhoz, ellenséghez.

Nem csak mi, emberek vagyunk így ezzel, és megfordítva is igaz: a pávaszemes lepke két nagy szempárra hajazó mintát visel szárnyai végén, képes vele elijeszteni a ragadozókat. A potenciálisan rá vadászó madár már a közelébe sem megy, mert gondolja aminek ekkora szemei vannak, biztosan nagyobb nálam.

Zöldségkosár vagy emberi arc?

A XX. század elején formálódott ki Németországban a Gestaltpszichológia, magyarul alaklélektan. Alapvetése, hogy az egész több, mint a részek összessége, és a részekhez képest az egész az elsődleges. Iskolapéldái ennek és mindannak amiről eddig beszéltünk az úgynevezett Arcimboldo-ábrák, vagyis Giuseppe Arcimboldo és követőinek munkái:

Elsőre ez egyértelműen  egy férfi arca, de egy pillanat múlva felfedezzük, hogy valójában zöldségekkel, gyümölcsökkel megrakott, lefordított tálat látunk. Ez a Gestalt jelenségi kör egyik fortélya, számtalan ilyen képet talál itt.

A reklámok profin kihasználják

Az észlelésünket vezérlő különböző elvek az arcfelismerésnél jóval messzebb vezetnek, mindennapjainkat is mélyen befolyásolják, csak néhány példa:

• A csecsemők, kis állatok szeme koponyaméretükhöz képest nagy, amit az ember cukinak talál – nem véletlen, hogy kutyával, csecsemővel bármit el lehet adni. Ez az inger-érzelem összekötés.
• A szerencsejátékos látta, hogy a ruletten a piros hetes után fekete 33-as jött ki, ezért a következő piros hetest követően nagy összeget tol a fekete 33-asra. Mert akaratlanul is mintázatot látunk a kaotikus ingerek halmazában: ha egyszer megtörtént, ismét meg fog történni.
• A reklámban a pasi pálmafák közt nyaral, drága öltönyt hord és luxusvillában lakik, XY autóval jár. Én is akarok olyan autót, mert úgy vélem, azzal a kocsival ez az egész életstílus együtt jár. Ez az ok-okozat összekötése.

Hosszasan lehetne még sorolni, de ennyiből is látszik, agyunk mennyire a részek fölé helyezi az egészet ugyanúgy, mint a Mars homokjában látott arc esetében. Pedig ha a részleteket vizsgáljuk egyértelműen látszik, mennyire csalóka, hamis az összkép

– magyarázza Kigyós Tamás.

Egész világnézetünket meghatározzák

A “nagyból haladok a kicsi felé” szociális, társadalmi lényünkre is erős hatással van. Az ember többször találkozik mondjuk amerikai bandaháborúkkal, amelyekben rendre mexikói és fekete fiatalok érintettek. Egy idő után már hajlamosak vagyunk megspórolni az információk lebontását, és csak legyintünk: “Ezek a feketék és latinok mind balhés bűnözők”.

Ezen a ponton lépnek be a sémák, amelyek mennyisége és minősége határozza meg mindannyiunk világnézetét. Hamar eljutunk odáig, hogy agyunk a már eleve kialakult világképnek megfelelően próbálja feldolgozni és rendezni a beérkező ingereket.

Nem megyünk bele a részletekbe, a lényeg: amúgy is fárasztó információk után kutatni, inkább úgy magyarázzuk a dolgokat, ahogy számunkra megfelelő. Ezért lehet az, hogy sokak hozzáállása a világ dolgaihoz a külső szemlélő számára nagyon felszínes, de megváltoztathatatlan.

Személyeket, vallási csoportokat ítélünk meg és el, véleményt alkotunk politikáról, klímaváltozásról, egyes szakmák képviselőiről. Vajon hány ember mondja, hogy kedveli a BKK ellenőreit, miután 100 találkozásból volt velük két vagy három kellemetlen élménye?

Messzire jutottunk a marsi talajból visszanéző emberi arcoktól, a csempe mintázatából előbukkanó Jézustól, de:

egyszerűen így működik az agyunk.