Az érintett pulzár sokáig igen gyorsan forgott, idővel azonban látványosan lelassult: manapság kicsit több mint egy másodpercre van szüksége egy tengely körüli fordulat megtételéhez. Az égitestnek azonban van módszere arra, hogy ismét felgyorsítsa magát: egy másik csillagtól lop anyagot, így tudja megőrizni “fiatalságát”.
A kutatók szerint az XB091D nevű objektum az elmúlt néhány millió év során kezdett el vámpírként viselkedni, tehát amit most látunk, az csillagászati szempontból csak a kezdete a fiatalító folyamatnak. Mikor az égitest pulzárrá vált, egy másodperc alatt akár százszor is megpördülhetett saját tengelye körül – ma már 1,2 másodpercre van szüksége egyetlen fordulat megtételéhez.
Az Astrophysical Journal-ban megjelent új tanulmány elkészítéséhez a szakértők az Európai Űrügynökség XMM-Newton európai röntgencsillagászati műholdjának adatait használták.
Az XB091D egyébként több szempontból is figyelemreméltó, például azért, mert ez a második Tejútrendszeren kívül felfedezett pulzár. Az objektum ráadásul a leglassabban forgó röntgenpulzár, melyet valaha is megtaláltak egy globuláris klaszterben – azaz csillagok gömbölyű, sűrű együttesében.
Ivan Zolotuhiny, az M. V. Lomonoszov Moszkvai Állami Egyetem kutatója és a tanulmány vezető szerzője szerint egy nagy és meglehetősen ritka objektummal van dolguk: egy kis galaxis maradványával, melyet az Androméda elfogyasztott.
A csillagok sűrűsége itt, a nagyjából 2,5 fényév átmérőjű régióban megközelítőleg tízmilliószor nagyobb, mint a Nap közelében
– állapította meg a szakember.
Pulzárok általában szupernóva-robbanások után jönnek létre. Azon életük végén járó csillagok, melyek a robbanás során összeroppannak, neutroncsillaggá alakulnak. Ezen égitestek jelentős méretcsökkenésen esnek át, mágneses energiájuk és perdületük azonban nem változik, így elképesztő sebességgel kezdenek el forogni, és hatalmas mágneses terük lesz. Azokat a neutroncsillagokat, melyeknek mágneses és forgási tengelye nem esik egybe, pulzárnak nevezzük.
