A tavaly folyó ásatás során bukkant elő az állam eddigi legnagyobb mamutagyara, egy 140 centiméter hosszú darab. A páratlan leletek a Fairbankstől 70 kilométerre található lelőhelynél, Holzmannál kerültek elő. A szénizotópos kormeghatározás alapján az agyar nagyjából 14 000 éves.
A kutatócsoport 1,5 méternyi lerakódás mélyén azonosította a maradványt. Bár Alaszkában számtalan lelőhelyen sikerült már mamutcsont-töredékeket találni, ez a második teljes agyar, amely az államban került elő.
A felfedezés azt bizonyítja, hogy Alaszka korai lakosai jól ismerték a mamutcsontot, számtalan eszközt készítettek az anyag felhasználásával.
A szakértők azt tervezik, utánajárnak, hogy az agyar a terület eredeti lakóihoz tartozott-e, vagy csak egy későbbi népcsoporttal került a föld alá? A kérdés azért fontos, mert újabb bizonyíték lehetne arra az elméletre, mely szerint a helyi népcsoportok hozzájárultak a gyapjas mamut eltűnéséhez.
A mamutok az utolsó jégkorszak végén haltak ki, nagyjából 10-12 000 évvel ezelőtt, igaz, egy kisebb populáció életben maradt a Vrangel-szigeten, Oroszország északkeleti partjainál – ez a csoport megközelítőleg 3 700 éve pusztult ki. Bár az eltűnésük időpontját többnyire pontosan ismerjük, az továbbra is rejtély, hogy mi okozta az élőlények vesztét. Egyes tudósok úgy véli, az éghajlatváltozás vagy a vadászat vezetett a kihalásukhoz, mások szerint viszont a kettő kombinációja.
Az ok tökéletes megértése fontos feladat lenne, hiszen ezzel az ember környezetére gyakorolt hatását is alaposabban felmérhetnénk. Emellett az alaszkai és amerikai őslakosok története is érthetőbbé válna.
Az új felfedezésről beszámoló tanulmányt még nem publikálták. A hatalmas mamutagyart egyelőre az Adelphi Egyetem régészeti laboratóriumában őrzik, ahol újabb elemzéseken fog átesni.
