A közelmúlt tanulmányai arról számolnak be, hogy a modern ember magában hordozza a neandervölgyi DNS-ét – az emberfélétől származó nukleinsavak genomjaink közel 5 százalékát teszik ki. Egy új kutatás szerint azonban őseink nem csupán utódokat kaptak a neandervölgyiektől, a vegyes kapcsolatok a nemi betegségek áramlását is elősegítették.
Az egyik leggyakoribb szexuális úton terjedő betegség a humán papillomavírus (HPV). A világ népességének 80 százaléka élete során legalább egyszer megfertőződik a kór valamely fajtájával, igaz, a kifejezetten veszélyes típusok – mint amilyen a legtöbb nyaki- és szájüregi rák kialakulásáért felelős HPV16 is – valamivel ritkábbak.
A HPV16 fejlődésének rekonstruálásával, valamint a vírus és az ember evolúciójának eddigi legrészletesebb összehasonlításával egy egészen új minta bontakozott ki. Ville Pimenoff, a Katalán Onkológiai Intézet kutatójának, valamint Ignacio Bravo, a Francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont szakértőjének új tanulmánya szerint a vírus történetében a jelentős változás arra az időszakra tehető, amikor a modern ember kialakult. Ez azután játszódott le, hogy őseink kapcsolatba léptek a neandervölgyiekkel, ami arra utal, hogy a két eseménynek köze van egymáshoz.
A HPV16 fejlődése során az A, illetve a B/C/D típus szétválása az archaikus és a modern ember elkülönüléséhez köthető. Amikor őseink Afrika területét elhagyva szexuális érintkezésbe léptek a neandervölgyiekkel és a gyenyiszovaiakkal, megfertőződtek. Később az emberben a vírus egy új variánsa alakult ki, amely aztán tovább terjedt.
Pimenoffék elképzelése választ adhat néhány fontos egészségügyi kérdésre: miért Afrikában a legnagyobb az emberi sokszínűség, amikor a HPV16 legtöbb variánsa Kelet-Ázsiában található meg? Miért van az, hogy szinte lehetetlen a HPV16A-t megtalálni Fekete-Afrikában, ha egyszer ez a vírustípus leggyakoribb változata? A hipotézis alapján a megoldást a neandervölgyiekkel való érintkezésnél kell keresni.
A szakértők szerint a gazdatest és a vírus genomjai közti kölcsönhatás elemzése sokat segíthet a HPV viselkedésének megértésében is. Az archaikus ősök közti különbségek a betegség elleni természetes védekezés módját is meghatározzák: van olyan, akinek a szervezete leküzdi a kórt, de akad olyan is, aki hajlamos a rákos megbetegedésre.
A kutatók célja most az, hogy további bizonyítékokkal támasszák alá forradalmi elképzelésüket. Mivel a vírus nem támadja meg a csontokat, ezért a legtöbb neandervölgyi- és gyenyiszovai maradványból lehetetlen kimutatni. Éppen ezért Pimenoffék ősi emberi bőrmaradványokat fognak majd megvizsgálni, bízva a HPV nyomának megtalálásában.
(Via: Phys)
