Nyilván senki nem méricskélte, de szombaton napkelte és napnyugta között pontosan 12 óra telt el, míg a vasárnapra virradó éjszakán is pontosan 12 órát tartott a sötétség. Két alkalommal tapasztalhatunk ilyet egy évben, a tavaszi és az őszi napéjegyenlőség idején.
Csakhogy a legutóbbi idén szerdán, szeptember 23-án volt. A légkör fénytörő hatása miatt viszont most, három napos “csúszással” érzékeltünk a gyakorlatban pontosan ugyanannyi világos, mint sötét időszakot egyetlen 24 órás perióduson belül. Ettől kezdve az éjszakák egyre hosszabbak lesznek a téli napfordulóig.
Mindennek oka, hogy földünk forgástengelye nem 90 fokot zár be a Nap körüli keringési síkjával, hanem 23,5 fokkal eltér a derékszögtől. Ennek a “dőlésnek” köszönhetjük az évszakokat, az eltérő hosszúságú nappalokat, hogy a sarkokon hónapokig nem kel fel vagy nyugszik le a nap.
Jég a kapuk előtt! Vagy már beljebb…?
És mi lenne, ha másképp dőlne Földünk tengelye? Mika János éghajlatkutatót, egyetemi tanárt kérdeztük. Ez valójában nem is kérdés, mert a tengelyferdeség körülbelül 40 ezer évente oda-vissza mintegy 1,25 fokos kilengést mutat. Lassú folyamat ez, nyilván a nappalok hosszának változását csak műszerek segítségével érzékelnénk. A bolygó egészét érő napenergia sem változik eközben, a de az egyes övezetek klimatikus viszonyai már különböznek.
A kilengés csúcsán, a Föld pályasíkja és forgástengelye között 24 fokos szögnél az egyenlítő kevesebb energiát kap, vagyis csökkennek az övezetes különbségek. A függőlegeshez közelebbi, 22,5 fokos tengelydőlésnél viszont a mainál is nagyobbak lesznek különbségek. Sok egyéb tényező is közrejátszik, de ennek az apró ingadozásnak is köszönhetjük a jégkorszakokat – más fogalomkörben, a ma is fennálló jégkorszakon belüli hideg időszakokat – és a felmelegedéseket.
E két szélsőértéket a szakmában glaciálisnak és interglaciálisnak nevezzük, jégkorszaknak pedig azt az állapotot, amikor, mint például jelenleg is, a Föld legalább egy pontját egész éven át jég borítja.
Körülbelül 5500 év múlva köszöntenek be azok a körülmények, amelyeket a Jégkorszak nevű film-ciklusból ismerünk. Más kérdés, hogy az ember okozta globális felmelegedés akár évszázadokkal is kitolhatja a “csúcspontot” és a jegesedés kezdetét. Addigra majd, ha egyáltalán létezik még az emberi faj, talán fel tud készülni a zord klímára ̶ jegyzi meg a szakember. Csak az összehasonlítás kedvéért jelezzük: írott történelmünk nagyjából hatezer éves…
A tíz százalékot éljük
Nem tudjuk, meddig tart még a jégkorszak, mindenesetre érdekes, hogy ha a bolygónk keletkezésétől számított 4,6 milliárd évet nézzük, ezen idő 90 százalékában a klíma a mainál jóval melegebb volt, jégnek nyoma sem látszott. Ha a dolog jó oldalát nézzük, életünk legalább nem a földtörténet során átlagosnak tekinthető körülmények közt telik el…
A tengelyferdeség változása nemcsak az övezetek, de a tél és a nyár közötti hőmérsékletkülönbséget is befolyásolja. Minél jobban dől a Föld nyáron a a “Nap felé”, annál nagyobb szögben érik a napsugarak a nyári féltekét, annál inkább képesek felmelegíteni a felszínt. Mindez persze fordítva is igaz, télen laposabban süt ilyenkor a nap és ez még hidegebb telet eredményez.
Ezen belül, mivel a szárazföldek gyorsabban melegszenek, mint a víz, a kontinensek többségének otthont adó északi földtekén sokkal nagyobb éves hőingás mutatkozik, mint a délin, az iménti eltérés is a mi északi félgömbünkön lesz markánsabb.
Szén-dioxid ̶ másképp
A fenti, több tízezer éves folyamatoknál beindul egy öngerjesztő folyamat is, ami a légkör széndioxid-koncentrációjával van összefüggésben, de független az emberi kobocsátástól, a mai klímaváltozástól. A víz képes elnyelni a CO2-t, és azt is tudjuk éltető elemünkről, hogy négy Celsius-fokon a legnagyobb a fajlagos tömege, vagyis bolygónk nagy részén igaz, hogy a hidegebb víz a nehezebb.
Ha tehát az óceánok vízfelülete bármilyen okból lehűl, akkor a nehezebbé váló víz a benne megkötött szén-dioxiddal együtt gyorsan a mélybe süllyed, és erőteljesebben szállítja el a légkörből a CO2 gázt, amitől a globális hőmérséklet csökken. Ha viszont az óceán felszíne melegszik, akkor a víz sokkal lassabban cserélődik, és több CO2 marad benne, ezért erősödik a felmelegedés.
Végezetül jegyezzük meg: a Föld dőlésszögének lassú ingadozása nagyban befolyásolja ugyan a klímát, de önmagában lassú ahhoz, hogy már történelmi léptékben tragédiát okozzon. Az emberi tevékenység okozta éghajlatváltozás ennél kisebb, de sokkal gyorsabb.
