A Rettenthetetlen című filmben Mel Gibson, azaz William Wallace akkor kezd véres bosszúhadjáratot az angolok ellen, amikor kivégzik gyerekkori szerelmét. A nő ugyanis foggal-körömmel ellenáll, amikor a földesúr érvényesíteni akarja jogát, és gyakorlatilag meg akarja erőszakolni. Ez volt az első éjszaka joga, azaz a ius primae noctis.
Egész pontosan arról van szó, hogy a földesúrnak joga volt a jobbágyasszonyokkal elhálni a nászéjszakát, még a férj előtt. Legalábbis a filmben. A valóságban a XIX. században lángolt fel a vita erről a valóban gyomorforgató szokásról. Forrásként a XVI. századi skót történetírót, Hectos Boece-t szokás idézni ki III. Evenus törvényeként említi: „A birtok uráé minden szűzlány szüzessége, aki a birtokán lakik.”
Joga senkinek nem volt rá
A probléma az, hogy Evenus király soha nem létezett, és az első éjszaka jogát sehol nem foglalták törvénybe. Kivétel egyetlen kis svájci falu, ám történészek szerint a gyakorlatban itt sem alkalmazták. A legenda feltehetően a felvilágosodással kezdett terjedni, amikor a “sötét középkor” jobbágyi kiszolgáltatottságát a lehető legbizarrabb formákban képzelték el és hasznosították propagandisztikus céllal.
Idős paraszt viszi az úr elé hajadon lányait Vaszilij Polenov 1874-es festményén (Wikipedia)
Tény, hogy a feudális társadalomban úr és szolga kapcsolata ma már nehezen érthető alá- és fölérendeltséget jelentett. A földesúr egyes esetekben a törvény betűje szerint is, de a jogon kívüli mindennapi gyakorlatot tekintve még inkább élet és halál ura volt. Természetesen elképzelhető az ebből fakadó nemi erőszak, ám ez már a középkorban is túlkapásnak számított. Az más kérdés, hogy úr-jobbágy viszonylatban a felelősségre vonás ilyen esetekben fel sem merült.
A szűzesség a nő legfőbb értéke
Már csak az egyház sem engedhette az első éjszaka jogát írásba foglalni. A szűzesség, a házasság szentsége kiemelt fontosságú a kereszténység számára, teljes képtelenség, hogy egy asszony ártatlanságát ne Isten előtt fogadott férje vegye el.
Mégis, minden mendemondának van alapja, így ennek is. Legalábbis ekként értelmezhetünk két valós szokást. Az egyik szerint esküvő alkalmával a vőlegény pénzt és italt oszt a falubeli legényeknek, így “kárpótolva” őket, hogy immár eggyel kevesebb lány közül válogathatnak. A másik eset, ha a lány egy másik uradalomba ment férjhez, korábbi földesurát kárpótolták a munkaerő elvesztéséért.