Japán és az Egyesült Államok az I. világháborút szövetségesként fejezte be, ám a jó viszony hamarosan a visszájára fordult. A szigetország távol-keleti terjeszkedése az 1930-as évektől erősen sértette az amerikai érdekeket. Francia Indokína 1940-es megszállására az USA gazdasági szankciókkal, majd olajembargóval sújtott.
Ezért fordult Japán figyelme a nyersanyagban gazdag délkelet-ázsiai szigetvilágra, ám nem mert megkockáztatni egy indonéz offenzívát a Hawaii-szigeteki Pearl Harbornál állomásozó amerikai flottával a hátában. Megtévesztésként továbbra is tárgyaló viszonyban maradt Washingtonnal, de 1941. november 26-án a hat repülőgép-hordozóból, két csatahajóból, két nehéz és egy könnyűcirkálóból, kilenc rombolóból, három tengeralattjáróból és nyolc tartályhajóból álló 1. japán flotta megindult Pearl Harbor ellen.
Derült égből villámcsapás
A támadást december 7ére, vasárnapra időzítették, és sikerült tökéletesen meglepniük az amerikaiakat. Pedig gyanakodhattak volna. Egy romboló a kikötő bejáratánál elsüllyesztett egy japán tengeralattjárót, reggel hét órakor pedig a radarok észak felől közeledő repülőgépeket jeleztek. Ám ezekre azt hitték, a Kaliforniából várt B-17-esek érkeznek. Pedig ezek már a támadó japán repülők voltak.
Pearl Harbortól 440 kilométerre északra szállt fel 183 japán gép, majd két órás repülés után, 7:55-től 8:30-ig szórták a tüzet a kikötőre és a sziget épületeire. Az amerikaiakat derült égből villámcsapásként érte a támadás. A 202 amerikai repülőgép negyede tudott csak felszállni, de a japánok a légvédelemmel együtt elsöpörték őket. Ekkor érkezett meg a B-17-es kötelék is, ezeket is mind egy szálig lelőtték.
A második hullámban 170 repülő vett részt, és befejezte a pusztítást. Azokat a hajókat támadták, amelyek az első hullámban kevésbé sérültek meg. Néhány óra alatt 2500 ember halt meg, megsemmisült az amerikaiak négy csatahajója, 188 repülőgépe és öt másik hajója, és legalább ennyi hadieszközben keletkezett jelentős kár. A japánok mindössze 29 gépet és 4 törpe tengeralattjárót, valamint 65 embert veszített. Óriási japán siker volt tehát, ám mégsem teljes: az éppen nyílt vízen tartózkodó anyahajók és a kikötő infrastruktúrája sértetlen maradt.
Amerika belép a háborúba
Ezek megsemmisítése a harmadik támadó hullám feladata lett volna, ám a kockázati tényezők miatt Nagumo Csúicsi admirális végül mégis lefújta. A japán veszteségeket nagyrészt a második raj szenvedte el, de a hadműveletek befejezését indokolta az üzemanyag megfogyatkozása, az amerikai hadihajók ismeretlen pozíciója és az is, hogy a bevetés már sötétedés után ért volna véget. Az admirális emellett úgy ítélte meg, hogy a csapás így is elég megrendítő volt, vagyis nem érdemes tovább kockáztatnia flottája épségét.
Pearl Harbor ettől függetlenül az Egyesült Államok történetének legsúlyosabb vereségeként vonult be a történelembe, mely az addig békepárti közvéleményt egyszeriben a háború oldalára állította. A támadás másnapján a szenátus egyhangúlag, míg a képviselőház egy tartózkodás ellenében megszavazta a hadüzenetet, az amerikai nagyhatalom belépésével pedig a második világháború új szakaszába lépett.
