Az emberi népesség évente 70 millió fővel gyarapszik. Ha ez így folytatódik, 2050-re elérjük a kilencmilliárd főt, ennyi embert pedig lehetetlen a megszokott táplálékkal ellátni. A mezőgazdasági területeket egy ponton már nem tudjuk tovább növelni, az óceánok így is túlhalászattól szenvednek, a klímaváltozás és a fertőzések már most veszélyeztetik a “hagyományos” növénytermesztést. A dolog annyira komoly, hogy az ENSZ a közelmúltban készített egy részletes jelentést ehető rovarokról.
Nem vesszük észre, de most is esszük
Napjainkban egymilliárd ember alultáplált, ha a Föld lakossága tovább növekszik, egyértelműen csökkentenünk kell az élelmiszer-hulladék mennyiségét és hatékonyabbá kell tennünk a termelést. Kézenfekvő megoldás tehát a rovarok bevonása étrendünkbe. Sokak számára bizonyára még a gondolat is gyomorforgató, de egyes kultúrák évezrede fogyasztják az ízeltlábúakat, és jelenleg is mintegy kétmilliárd ember étlapján szerepel világszerte. Hatalmas potenciál rejlik bennük, 1900 faj alkalmas emberi fogyasztásra – írja az iflscience.com.
Sőt, gyakorlatilag minden ember eszik rovarokat, legfeljebb nem tud róla. A sörhöz használt komlóban például több ezer levéltetű jelenléte még megengedett, a gyümölcslevekben 2,5 decinként egy kukac az élelmiszer-szabványok szerint hivatalosan még belefér. A currypor 25 grammjában 100 rovartöredék – fej, láb, szárny – lehet, vagy tíz egész döglött ízeltlábú. A sort még lehetne folytatni, a lényeg, hogy akaratunk ellenére is nap mint nap fogyasztunk rovarokat.
Egészséges és tápláló
A jövőt viszont sokan a tudatos rovarfogyasztásban látják. Ha valaki legyőzi az undort, csak nyerhet velük: gazdag zsír-, fehérje-, vitamin-, rost- és ásványianyag-tartalmuk miatt értékesebb tápanyagforrásnak tekinthetők, mint a halak vagy haszonállatok. A tücsök például kilónként 205 gramm fehérjét tartalmaz, összehasonlításként a marhahús 256-ot. Egy venezuelai termeszfajnak 64, de egyes rovarok tömegének 80 százaléka is lehet fehérje. Mások annyi omega 3 zsírsavat tartalmaznak, mint a halak, a sáskák pedig vasban gazdagabbak a marhánál is.
Tartásuk ráadásul jóval kisebb környezetterheléssel jár, mint a haszonállatoké, testhőmérsékletük fenntartása arányosan jóval kevesebb energiát követel. Egy kilogrammnyi tücsök felneveléséhez két kilogramm takarmány szükséges, és az állat 80 százaléka ehető. Ezzel szemben a szarvasmarha egy kilója nyolc kilogramm takarmányt igényel, és a végén mindössze negyven százalékát esszük meg.
A “rovartenyésztés” föld- és vízigénye jóval kisebb, gyorsan és nagy mennyiségben lehet őket szaporítani. Aki pedig kóstolta már, állítja, sok rovar íze meglepően finom.
