Bármilyen ábrázolást nézünk, Jézust T alakban, kezeit vízszintesen kifeszítve látjuk a keresztfán. A liverpooli John Moores Egyetem, valamint az olaszországi Paviai Egyetem kutatói szerint viszont Krisztus kezeit nem oldalra, hanem a feje fölé szegezték. A kutatók leplen található vérfoltok és a szög helyére utaló ábrázolás alapján valódi vérrel modellezte a “T”, illetve az “Y” formában keresztre feszített ember vérének folyását – írja a Múlt-kor.hu.
Fulladás okozhatta a halált
A leplen lévő vérnyomok valóban egy kereszten szenvedett ember sebeinek helyeire utalhatnak, de csak abban az esetben, ha az illetőt feltartott kézzel szegezték fel a keresztre. Így ugyanis a sebéből származó vér – a leplen látható alakhoz hasonlóan – végigcsurgott a karján. Azonban ha vízszintes pózban lettek volna a karjai, a vér a csukló magasságában levő szög ütötte sebből a földre cseppent volna.
Ez egy még fájdalmasabb pozíció lehetett, ugyanis jelentősen megnehezítette a légzést. A kutatók egyetértenek abban, hogy ha valakit így végeznek ki, a halál oka valószínűleg fulladás volt.
Földrengésnek köszönhetjük a képet?
Persze továbbra is kérdés, hogy a Torinóban őrzött textil valóban Jézus halotti leple-e, vagy hamisítvány. Amikor 1988-ban szénizotópos módszerrel vizsgálták a leplet arra jutottak, hogy az anyag 1260 körülről származik. A Torinói Műszaki Egyetem kutatócsoportja azonban a közelmúltban előállt egy feltételezéssel, miszerint egy földrengés okozta neutronsugárzás idézte elő a leplen a jellegzetes lenyomatot, és ez befolyásolta az 1988-as kormeghatározás eredményét is.
Ennek a neutronsugárzásnak az eredetére eddig senki nem talált magyarázatot. Carpinteri kutatócsoportja szerint a neutron-kibocsátásnak a forrásai azok a lökéshullámok, amelyek a földrengésekkor a földkéregben felgyülemlett energia felszabadulásakor keletkeznek. Feltételezésüket az úgynevezett piezonukleáris effektus kutatása nyomán kapott eredményeikre alapozták. Ebben a folyamatban gammakibocsátás nélkül keletkeznek neutronok.
A szakemberek szerint a Kr.u. 33-ban kipattant, a Richter-skála szerint 8,2 erősségű földrengés elég erős lehetett, hogy a neutron-kibocsátás kölcsönhatásba lépjen a nitrogénatommal, elindítva olyan kémiai reakciót, amely a jellegzetes képet alkotta. Másrészt ez a kölcsönhatás okozhatta azt is, hogy a lenszálakon a 14-es szénizotóp emelkedett szintjét találták.
