Budapest közlekedési igényei az 1960-as évek elején szükségessé tették az 1950-es években félbemaradt metróépítés folytatását. Az építők 1960-ban értek a Rókus Kórház alá, ahová mélyállomást terveztek. A nehéz talajviszonyok miatt azonban a terveket módosítani kellett, a mélyállomást ezért a Rákóczi út és a Nagykörút sarkára helyezték át. Szükségessé vált annak megvizsgálása, hogy a Nemzeti Színház épülete kibírná-e a metróépítéssel járó talajmozgásokat – írja a Ring Orsolya a Magyar Nemzeti Levéltár honlapján.
Nemzeti Színház a Blahán Forrás: Magyar Országos Levéltár
Bontani kell
A szakvélemény szerint nem. Az 1875-ben épült Blaha Lujza téri színházépület mind építészeti, mind műszaki állagában teljesen elavult volt, a metró építése miatt pedig hat évig nem üzemelhetett volna. A felújítás költségét 120 millió forintra becsülték, ugyanakkor az épületet – adottságai miatt – csak a századforduló technikai színvonalán lehetett volna helyreállítani.
Az MSZMP Politikai Bizottsága 1963. december 3-án határozatot hozott arról, hogy a harmadik ötéves terv keretében a Nemzeti Színház számára új épületet kell emelni. A színház társulatát átmenetileg a Nagymező utcai volt Petőfi Színház, majd az Izabella téri volt Magyar Színház épületében tervezték megoldani. A Nemzeti Színház új épületének a Dózsa György úton, az 1965 és 1970 közötti időszakban kellett volna elkészülnie.
Mindezek alapján 1964. március 27-én hozott határozat elrendelte e színház Blaha Lujza téri épületének lebontását. Ezzel a metróépítők megszabadultak a színházépület esetleges megsüllyedésének kockázatától, az új Nemzeti Színház előkészítésén dolgozók pedig úgy gondolták, elhárulhat egy akadály az építkezés elől: a Blaha Lujza téri épület valamiképpen az ideiglenességet konzerválta.
Támadás a színház ellen?
1964 óta azt is sokan, sokféleképp magyarázták és magyarázzák, vajon miért és miért épp akkor kellett lebontani a Nemzeti Színháznak 1908 óta otthont adó épületet. Bár a szakvéleményekből egyértelműen látszik, hogy az épület valóban rossz állapotban volt, a köztudatban egészen más kép él.
Az épület az ott játszó színészek és a nézők számára elavultsága, rossz műszaki állapota ellenére is többet jelentett egy színházépületnél, így a Nemzeti Színház elleni támadásként élték meg az épület eltüntetését. Elképzelésüket támogatta az a tény, hogy döntéshozóknak úgy tűnik hosszú ideig nem volt érdeke az új színház felépítése, csak a régi lebontása.
