Utóízről akkor beszélünk, ha egy adott ételnek vagy italnak azután is érezzük az ízét (akár ugyanazt, akár másmilyent), miután azt lenyeltük vagy kiköptük. A jelenség okát és a mögöttes agyi működést egyelőre nem ismerjük pontosan, de tekintettel arra, hogy a “rendes” ízlelés is nagyrészt a rejtély kategóriába tartozik, ez talán megbocsátható.
A jelenleg elfogadott elmélet szerint az ízlelést egy összhatásnak köszönhetjük: ebben egyrészről az étel érzékelt íze, másrészről az érzékelt szaga, harmadrészt pedig az érzékelt hőmérséklet és az étel állaga, textúrája is közrejátszik.
Ehhez képest az utóíz az étel vagy ital “fennmaradó” íze a többi, előbb felsorolt érzékelés nélkül – hiszen ha már nincs a szánkban, nehéz a hőmérsékletét, állagát vagy szagát érezni. Az ízért felelős molekulák egy része megragad a szájban és tovább izgatja a 2-4 ezer ízlelőbimbót, melyekből nemcsak a nyelven, hanem a torok hátsó részén, a gégefedőn, az orrüregben és a nyelőcső felső részén is találni.
