A hitleri Németország agresszivitását látva 1939 nyarán a francia és a brit miniszterelnök megegyezett: nem fogják tétlenül nézni, ahogy Lengyelország is Csehszlovákia sorsára jut. A két nagyhatalom garantálta a lengyel állam határainak sérthetetlenségét, és katonai segítséget ígért Varsónak. Szeptember 1-jén megindult a német invázió, a brit–francia szövetségesek másnap ultimátumot küldtek Hitlernek, melyben 24 órát adtak neki a visszavonulásra. Ám a német diktátor nem élt a lehetőséggel, így elküldték a hadüzenetet – idézi fel a Rubicon.hu.
Tehetetlenül álltak a határon
Lengyelország megsegítése ugyanakkor nem volt egyszerű feladat, mivel – az első világégés példáján – a két világháború közti nyugati stratégák olyan háborús forgatókönyvet készítettek, ahol a kezdeményezést a német fél hajtotta volna végre. A közvetlen szomszédok, a franciák is védelemre rendezkedtek be, és a Rajna bal partján épített védelmi erődrendszerük Maginot-vonal néven vált ismertté. Miután Hitlernek nem állt szándékában kétfrontos háborút vívni, a német Siegfried-vonalon a Wehrmacht erői is védelemre rendezkedtek be.
A tanácstalan nyugati szövetségesek szeptember 7-én bátortalan offenzívát indítottak a Saar-vidék elfoglalására, de meg sem közelítették a Siegfried-vonalat. A franciák bénultan álltak a német határon, miközben újra és újra elhárították a lengyel vezérkar kétségbeesett segélykéréseit. Szeptember 17-én, amikor a Vörös Hadsereg hátba támadta Varsót, a szövetséges erők visszavonultak a Maginot-vonal védelmére. A „furcsa háború” ténylegesen ekkor kezdődött meg, mivel a franciák erődítményeikben várták a további fejleményeket, a Royal Air Force erejéből pedig csak propagandaüzenetek szétszórására futotta.
Brit és francia katonák ücsörögnek egy bunker előtt 1939 novemberében (forrás: wikipedia)
A furcsa háború krónikájához hozzátartozik még az 1939 végén kezdődő finn „téli háború” is, igaz, ott a brit–francia szövetségesek nem Németországgal, hanem a sztálini Szovjetunióval kerültek – kerülhettek volna – szembe. Miután a Vörös Hadsereg megtámadta a skandináv országot, Daladier és Chamberlain, a két külügyminiszter megpróbált tető alá hozni egy szovjetellenes intervenciót, de a szövetségesek végül ugyanolyan bénultnak bizonyultak, mint Lengyelország esetében.
Ha támadtak volna, Németország összeroppan
Március 20-án Finnország békére kényszerült. Az összegyűlt haderőt pedig ezután egy norvégiai akcióhoz akarták felhasználni, hogy zavart okozzanak a náci Németország vasércellátásában. A szövetséges tervek végül arra késztették Hitlert, hogy – Dánia és Norvégia elfoglalására – 1940. április 9-én megindítsa a Weserübung-hadműveletet. A szövetségesek öt nappal később mozgósításba kezdtek, ám végül Skandináviát is harc nélkül hagyták el.
A „furcsa háború” nyolc hónapja alatt tehát Franciaország és Nagy-Britannia számos tekintélyromboló csapást szenvedett el, miközben – a Molotov-Ribbentrop-paktumban foglaltak szerint – a Szovjetunió és Németország felosztotta Közép- és Észak-Európát. A tétlenség a nyugati szövetségesek számára súlyos következményekkel járt, hiszen Hitler 1940. május 10-én a kétfrontos háború kockázata nélkül támadhatta meg Franciaországot, és egy hónap alatt térdre is kényszerítette legnagyobb szárazföldi ellenfelét.
A „furcsa háborúval” a nyugati szövetségesek hatalmas lehetőséget szalasztottak el; ezt még a németek is így gondolták, Alfred Jodl például nem kevesebbet állított, mint hogy Németország egy brit–francia offenzíva esetén már 1939 során összeroppant volna.
További információkért és érdekességekért a világháborúról kattintson a Rubicon.hu-ra.
