Tudomány

A növényekben sem bízhatunk már

tisztás (tisztás)
tisztás (tisztás)

A mostanihoz hasonló melegben a növényvilág önmagával van elfoglalva, így az emberek az átlagosnál is több szennyező anyagot lélegeznek be.

A magas légkörben szétterülő ózonréteget senkinek nem kell bemutatni, az Oxigén hármas kötéseiből álló “pajzs” véd minket a nap káros sugarainak egy részétől. A földközeli ózon viszont már kevésbé ismert, a szennyezett városokra ráboruló, káros szmog egyik alkotóeleme, az emberi egészségre veszélyes. Az emberi tevékenységből származó légszennyező anyagokból alakul ki.

Képződését elősegíti a száraz, meleg levegő és a napsütés, a gyenge légmozgás pedig megakadályozza hígulását. A felszínközeli ózon számos egészségi problémát okoz. Irritálja a tüdőt, asztmát okozhat és másodlagos reakciótermékei rákkeltők lehetnek. A magas ózonszint a növények leveleit is károsítja, roncsolja a sejtfalaikat, gátolja a fotoszintézist és a gyökérlégzést.

A növényzet egyes kutatások szerint képes elnyelni a felszíni ózon akár 20 százalékát is, csökkentve ezzel az emberre jutó terhelést. A leveleiken apró nyílások vannak, amelyen keresztül elnyelik a gázokat, egyben elpárologtatják a vizet. Csakhogy a száraz, meleg idő őket is önvédelemre kényszeríti, ami esetünkben abból áll, hogy elzárják ezeket a bizonyos pórusaikat. Így csökkentik a párolgást, könnyebben túlélik a szárazságot, ezzel együtt viszont minimálisra csökkentik az ózonfelvételt is.

A magas ózonszint leginkább a szív- és érrendszeri, valamint légzőszervi betegséggel élő embereket sújtja a leginkább. Tudósok úgy vélik, hogy 2006 száraz nyarán Nagy-Britanniában 460-nal több ilyen betegséggel küzdő ember hunyt el azért, mert a növények “nem tudtak besegíteni” a káros gáz koncentrációjának csökkentésébe.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik