S bár az ember ilyetén használata kísértetiesen hasonlít a Mátrix című filmben vázolt disztópiára, kétségtelen, hogy lehetnének gyakorlati hasznai: például külső energiaforrástól független pacemakerek és egyéb implantátumok.
Dr. Jönsson-Niedziółka, a lengyel Fizikai Kémia Intézetének egy kutatója, és az új technológia egyik fejlesztője egészen képszerűen magyarázza munkájukat. “Az elektrokémia egyik legnépszerűbb kísérlete az, mikor két elektródát egy krumpliba dugunk és így jutunk erőforráshoz. […] Mi valami egészen hasonlót csinálunk, csak a krumplit lecserélnénk egy az emberre.“
A lengyel fejlesztés nagyon hasonlít egy cink-levegő akkumulátorra – ebben a cink anód a levegőtől oxidálódik és elektronokat küld a szén katód irányába -, azonban akad két aprócska különbség. A szén katódot egy enzimből készült “biokatód” váltaná, a cink anódot pedig idővel úgy fejlesztenék tovább, hogy ne a levegőben, hanem az emberi véráramban található oxigéntől oxidálódjon.
Magyarul néhány évre, évtizedre vagyunk attól, hogy a gép és az ember ténylegesen egyesülhessen. A kérdés már csak az, hogy ez nagyon vagány vagy nagyon ijesztő?
Esetleg is-is?
