A legtöbb galaxisban, ahogy a mi Tejutunk közebén egy hatalmas – négy milliónyi naptömegű – fekete lyuk található. A Messier 87-es galaxisban lévő szupermasszív fekete lyuk 6 milliárd naptömegű, de ezzel a mérettel még mindig nem rekorder.
A Berkeley Egyetem kutatói Nicholas McConnell vezetésével ugyanis még ennél is nagyobb fekete lyukakat mértek be, az egyik az NGC 3842-es rendszert “mozgatja”, és mintegy tízmilliárd naptömegű, a másik pedig az NGC 4889-es csillagváros közepén “pihen” és 37 milliárd napot tenne ki.
Az eddigi tömegrekorder fekete lyuk egy 2008-ban felfedezett objektum volt 18 milliárd naptömeggel az OJ287-es galaxisban. Ez a fekete lyuk ugyanakkor nem feltétlenül van egyedül, mivel időszakosan kitörések észlelhetők belőle, úgy sejtik egy kettős feketelyuk-rendszer tagja.
A szupermasszív – szupernagy tömegű – fekete lyukak a fekete lyukak legnehezebb ismert képviselői, tömegük százezer-tízmilliárd naptömeg között van.
A legtöbb – ha nem az összes – galaxis magjában ilyen égitest van. Közvetlenül még nem sikerült egyet sem megfigyelni.
Tömegükre a körülöttük keringő anyag – csillagok és csillagközi gáz -keringési sebességéből következtetnek.
Folyamatosan, de nagyon változó intenzitással nyelik el a körülöttük akkréciós korong formájában keringő anyagot.
Napjainkban a galaxisok magjában lévő szupermasszív fekete lyukak nagy része – így Tejútrendszerünké – nyugalmi állapotban van, kevés anyag áramlik beléjük.
Ha a beáramló anyag mennyisége megnövekszik – például két galaxis ütközésekor -, az akkréciós korong felforrósodik, és az energiafelesleg egy részét elektromágneses sugárzás formájában bocsátja ki. Ilyenkor aktív galaxismagról beszélünk.