Az ír-kanadai Elias Disney és a német-amerikai Flora Call negyedik gyermekeként látta meg a napvilágot. Édesapja élete első felében anyagi gondokkal küzdött, ezért néhány évente új városban próbált szerencsét – arany után kutatott Kaliforniában, később szülei farmján munkálkodott a Kansas állambeli Ellisban, majd a Union Pacific vasúttársaságnak dolgozott.
Flora Callt 1888. január 1-jén vette feleségül, akivel 1890-ben költöztek Walt szülővárosába, Chicagoba. Innen – már a teljes családdal – 1906-ban álltak tovább a Missouri állambeli Marceline-be, ahol a családapa testvérének, Roynak köszönhetően akadt munka. A kicsi Walt itt ismerkedett meg a nyugdíjas Sherwood dokival, akinek köszönhetően már korai éveiben megszerette a rajzolást.
Művészeti pályájának további alapjai Walter Pfeifferhez köthetőek, akivel Kansas városban ismerkedett meg, miután Disney-ék 1911-ben ideköltöztek. Druszája ugyanis olyan családból származott, ahol rajongtak és ismerték a színházi életet – Walt általuk ismerte meg a vaudeville és a mozgóképek világát. Hamarosan gyakorlatilag több időt töltött Pfeifferéknél, mint saját otthonában és szombatonként a kansasi művészeti intézet előadásait látogatta.
A Disney család 1917-ben visszatért Chicagoba, ahol Walt a gimnázium mellett a chicagoi művészeti intézetben művészeti tanulmányait is folytatta. S bár az iskolaújság közölte a hazafias, elsősorban az első világháborúról szóló rajzait, neki ez nem volt elég – otthagyta a gimnáziumot és jelentkezett a seregbe. Fiatal kora miatt elutasították, ezért a Vöröskeresztnél próbálkozott. Csatlakozása után nem sokkal Franciaországba küldték mentős sofőrként, azonban szolgálatát már csak a háború után kezdhette meg.
Mikor 1919-ben visszatért Kansasbe, se művészként, de még sofőrként sem akarta senki alkalmazni, ezért kénytelen volt a család segítségét kérni – így jutott el a reklámokkal foglalkozó Pesman-Rubin művészeti stúdióba. Itt ismerkedett meg Ubbe Iwerksszel, akivel szerződésük lejártakor, 1920-ban megalapították a – kérészéletű – Iwerks-Disney Commercial Artist névre hallgató reklámvállalatot. S bár tapasztalatszerzésnek jó volt, munka hiányában végül mindketten a Kansas City Film Ad Companynál kötöttek ki. Disney itt döntötte el, hogy animációkkal szeretne foglalkozni, ráadásul itt rendelkezésére állt a szükséges technikai háttér is, hogy kísérletezzen.
Innen Fred Harman nevű munkatársával távoztak egy új stúdió terveivel. Néhány rajzfilmüket sikerült eladniuk Frank L. Newmannek, aki a környék legnagyobb show-manjének számított, s igaz, hogy alkotásaik Newman Laugh-o-Grams néven futottak, de Walt és Harman roppant népszerűvé váltak. A sikerrel együtt nőtt a vállalkozás is – például Iwerks is csatlakozott –, azonban Disney képtelen volt rendesen kezelni a cég pénzügyeit, ezért hamarosan csődöt kellett mondaniuk.
A kudarc azonban nem tántorította el, úgy döntött, Hollywoodban próbál szerencsét. A filmes világ fővárosában az Alice Csodaországban alapjain készített alkotások megfelelő bevételt jelentettek a túléléshez, azonban az első valódi sikert egy nyúl hozta meg 1927-ben: Oswald the Lucky Rabbit (vagyis a szerencsés nyúl).
A terjesztést a Universal Pictures erőforrásain keresztül képzelték el, azonban már 1928-ban súlyos vereséget szenvedtek, mikor kiderült, hogy az Oswalddal kapcsolatos jogok a Universal tulajdonában állnak – Disneynek harmadszor is újra kellett kezdenie.
A nyúl körüli fiaskó után egyedül Iwerks maradt Disney mellett – mindannyiunk szerencséjére. Ugyanis Mickey egér külsejéért épp ő felelt, míg a hangot Disney adta egészen 1947-ig. S bár az eredetileg Mortimernek nevezett egér első történetei nem arattak osztatlan sikert, Walt Disney már rég megtanulta, hogy az első kudarc után sosem szabad feladni.
Születésének 110. évfordulóján szerintünk megállapítható, hogy a történelem neki adott igazat.
