Fotó: NASA/SDO
A napfolt az AR1339 nevet kapta, mintegy 80 ezer km hosszú és 45 ezer km széles. Összehasonlításképp a Föld csak 12800 km széles, tehát méreteivel majdnem nyolcszor lekörözi bolygónkat.
A behemót napfoltot a NASA Solar Dynamic Observatory (SDO) műhold érzékelte november 2-án, a Nap északkeleti szélén.
A jelenség valójában nincs egyedül, egy csoport sötét folt része, amelyek közül néhány egyenként is nagyobb a Földnél.
A napfoltok körüli mágneses aktivitás gyakran okoz napkitöréseket központi csillagunk felszínén. Ezek a kitörések jelentős anyagkibocsátásokkal járnak. Töltött részecskék hada áramlik ilyenkor az űrbe, és ha elérik a Földet, zavart okozhatnak a műholdak és a villamosenergia-hálózatok működésében.
A SpaceWeather űridőjárás portál a NOAA – Nemzetközi Óceán- és Légkörkutatói Hivatal – adatai szerint a napfoltot november 5-én egy X1,9-es erejű napkitörés követte.
November 2-án már megfigyeltek egy M-osztályú napkitörést, de a kitörésből származó töltött részecskék elkerülték a Földet.
A következő napokban a napfolt felé fordul bolygónk, így nagyobb eséllyel ütközhet a napkitörésből származó anyagokkal. A részecskefelhő összezavarhatja a GPS-eket, áramkimaradásokat és intenzív sarkifény-jelenségeket okozhat.
