Ahogy ígértük, még egyszer visszatérünk a – nem kell megijedni – „tulajdonnevek köznevesülése” témával (ebben az összefüggésben esett szó korábban az írek által gyűlölt Boycott kapitányról, valamint Silhouette bukott francia pénzügyminiszterről), hiszen akad még egy érdekes példa arra, milyen furcsa körülmények között vándorolhat át egy-egy személynév valamely használati tárgyra.
A guillotine-nak rendes magyar neve is van (nyaktiló), mégis aligha kell bemutatni bárkinek. Ugyanakkor a szó írásképe nálunk megmaradt az eredeti, franciás alakban, talán mert annyiszor nem mondjuk vagy írjuk le, hogy a nyelvhasználók szükségesnek éreznék a szó fonetikus átírását (magyarul: a szó meghonosodása megállt valahol félúton).
De most nem is ez az érdekes, hanem ahogyan a név átkerült a kivégzési eszközre a francia nyelvben. A közhiedelemmel ellentétben Josep-Ignace Guillotin (ejtsd: gijoten, és igen, a szó végéről valóban hiányzik az -e) ugyanis nem a nyaktiló feltalálója volt, hanem az az emberséges orvos, tudós, aki a francia forradalom idején a nemzetgyűlésben egy olyan új kivégzési mód bevezetését szorgalmazta, amellyel enyhíteni lehet a halálra ítéltek szenvedéseit. Híres felszólalásakor Guillotin doktor Antoine Louis, a Sebészeti Akadémia elnökének javaslatát tolmácsolta.
Az ötletet a nemzetgyűlés 1792-ben fogadta el, és ezzel valósult meg az egyenlőség eszméje a halálbüntetések terén is: addig a közembereket akasztással, az arisztokratákat pedig kard általi lefejezéssel végezték ki.
A nyaktiló korábbi formáit már a 12. század óta ismerték szerte Európában, modern változatát pedig a már említett Louis doktor alkotta meg. Találmányának lényege, hogy a szerkezet a halált teljesen fájdalommentessé teszi, és ha a lefejezésre, akasztásra, kerékbetörésre gondolunk, ez igaz is. La Louison, Louisette vagy Petit-Louison: bevezetését követően így is kezdték nevezni az eszközt, ám úgy tűnik, Guillotin rosszkor volt rossz helyen, és neve az emberek szemében végérvényesen összeolvadt a francia forradalom legvéresebb időszakának egyik legfőbb jelképével.
Guillotin doktor – sok kortársával ellentétben – szép kort ért meg, és 76 évesen, 1814-ben távozott az élők sorából. Természetes halált halt, amely után a családja azt kérte, változtassák meg a kivégzőeszköz nevét.
Úgy látszik, nem jártak sikerrel.
