Az IgNobel-díjakat a valódi Nobel-díjakhoz hasonlóan minden évben kiosztják. Az Ig fosztóképző, ez azt jelenti, hogy azokat a tudósokat – és áltudósokat – díjazzák IgNobellel, akik alantas, fölösleges, vagy valamilyen szinten semmire nem való kutatást folytattak.
A matematikai IgNobelt idén a világvégejóslók vehették át – már ha elmentek átvenni, és azóta is nem rettegnek elbújva otthonukban egy újabb kitalált kataklizma miatt. Nem csoda, hogy így megosztva hatan is megkapták ezt az elismerést.
Az idei biológiai IgNobel díjat Darryl Gwynne és David Rentz kapta, akik díszbogarak barna sörösüveghez való vonzódását írták le.
Japánok vihették el a kémiai díjat, a Shiga Egyedtem kutatói, akik rájöttek, hogy a wasabiból ideális tűzriasztót készíthetnek. A wasabi riasztó jelenleg szabadalmi bejegyzés alatt áll.
Az élettani IgNobeles osztrák kutatók kiderítették, hogy a vörös lábú teknősöknél nem ragadós az ásítás, ahogy az embereknél vagy az emberszabásúaknál.
Egy belga kutatócsoport orvosi “címszó alatt” a húgyhólyag telítettségét és a döntéshozatal összefüggéseit vizsgálta. Az idei pszichológiai-díjazottak azt próbálták megfejteni, miért sóhajtoznak annyit az emberek.
A fizikai díj a diszkoszvetők szédülésének okait elemezte ki a kalapácsvetőkkel szemben.
A béke IgNobelt Arturas Zoukas Vilnius polgármestere érdemelte ki azzal a tettével, hogy egy páncélozott járművel végighajtott egy tilosban parkoló Mercedesen.
És végül muszáj megemlékeznünk az irodalomról is, John Perry kutatásáról a Stanford Egyetemen, aki a strukturális halogatás elméletével “tette okosabbá a világot”.
Egyébként nem feltétlenül csak antikutatókat díjaznak IgNobellel. Az IgNobel néha inkább mókás, mint minősítő, ahogy ezt a díj tetején ücsörgő mi volt előbb a tyúk vagy a tojás problémáját bemutató gumiszobor is bizonyítja.
Például tavalyi fizikai Nobel-díjas André Geim tíz évvel korábban békalebegtetésért kapott IgNobel-díjat.
