Az óriástatu – a Priodontes maximus – igen különös állat. A dél-amerikai esőerdőkben él, csak éjszaka aktív. Naponta tizenkilenc órát lustálkodik és nagyon magányos, fajtársait pedig csak szaporodáskor keresi fel.
Zoológusok természetes élőhelyén alig tudták eddig megfigyelni, mivel ezek az élőlények nem szeretik a felszínen mutogatni magukat. Nappal föld alatti lyukakba bújnak, éjszaka pedig nehéz követni őket.
Skót tudósok azonban nem adták fel egykönnyen a szokatlan tatuk utáni “vadászatot”, idén tíz hetet töltöttek a páncélos állatok intenzív keresésével a Brazílián, Bolívián és Paraguayon átívelő Pantanal régióban. Végül a Chester Állatkert jóvoltából használt rejtett kameráikkal végre sikerült megörökíteniük a faj tagjairól egy-két jó képet.
Az egyik felvételen még az is látszik, amint a tatu éppen a földbe ássa be magát:
Az óriástatu természetvédelmi státusza szerint „sebezhető”. Helyi nemzeti parkokban és rezervátumokban szerencsére védettségnek örvend. Egyedül az orvvadászok veszélyeztetik a faj létezését, akik csak az eladható húst látják a tatukban. (Ami azért nem csoda, mert súlyuk akár fél mázsát is elérheti, és akár egyméteresre is megnőhetnek.)
Látványos testfelépítésük és titokzatos életmódjukon kívül az állatkutatók számára szaporodásuk miatt is érdekesek, mivel egy alom tagjai csak egyetlen megtermékenyült petéből fejlődnek ki, így az óriástatu testvérek mindig egypetéjű ikrek. Ez a szaporodási mód az emlősök között csak nagyon ritkán fordul elő.
