Az európai és észak-amerikai erdők által megkötött és tárolt szén-dioxid az elmúlt évtizedben növekedett, annak ellenére, hogy az erdőterület alig változott. Az Egyesült Államokban például 1953 és 2007 között 51 százalékkal gyarapodott az élő állomány mérete, annak ellenére, hogy az erdőterület csupán egy százalékkal bővült.
Eközben Afrikában és Dél-Amerikában is kisebb ütemben csökkent a fák által tárolt szén-dioxid mennyisége, mint az erdőterület nagysága, ami azt jelzi, hogy az erdők sűrűbbek lettek.
A 68 országra kiterjedő felmérés szerint Ázsiában általában ritkábbak lettek az erdők, ugyanakkor Kínára ennek a fordítottja igaz. Mindez annak köszönhető, hogy a néhány évtizeddel ezelőtt ültetett erdők most kezdik elérni gyors növekedési fázisukat, állítja a Helsinki Egyetem egyik professzora.
A kutatók szerint az erdők sűrűségét jelző mutatószámokat be kellene építeni abba az ENSZ által szorgalmazott piaci rendszerbe is, amely beváltható kvótákat biztosítana a fejlődő országoknak, ha lassítják fakitermelésüket. A sűrűséget ugyanakkor sokkal bonyolultabb mérni, mint a területet, így a rendszer finomítása jelentős költségekkel járna.
A fák megkötik a szén-dioxidot, amikor növekednek, és kibocsátják, amikor elégnek vagy elrothadnak. A Kongó-medencében, Amazóniában, Indonéziában, Pápua Új-Guineában és más helyeken folyó erdőirtás becslések szerint a teljes emberi eredetű karbonkibocsátás 12-20 százalékáért felelős.
Érdekes kedvező visszahatás ugyanakkor, hogy maga a felmelegedés sok helyen gyorsítja a fák növekedését.
