Csakis az agy szaglásért felelős területének megnövekedése után következett a szőrzeten keresztüli tapintás, majd az ügyesebb mozgás fejlődése, derült ki texasi kutatók új tanulmányából.
Az emlősök között az ember némileg eltért ettől a fejlődéstől, a fejlett látás és hallás kialakulásában, az emlősökre – elég csak a kutyákra gondolni – viszont mind a mai napig jellemző a szaglás fokozott jelentősége.
Az emlősök elődeinek számító parányi lények alkonyatkor vagy éjjel voltak aktívak, ezért a szaglás, a tapintás, de a jó hallás is nagyon fontos volt számukra.
A texasi szakemberek a legkorábbi emlősnek tartott Morganucodon és Hadrocodium fajok egyedeinek maradványait vetették alá CT-vizsgálatnak, hogy képet nyerjenek az állatok agyának belsejéről.
Ezek a teremtmények mintegy 190 millió évvel ezelőtt egy átmeneti korban éltek, amikor az állatok még csak elindultak a fejlődés útján. A Morganucodon alig 30 grammot nyomott, a Hadrocodium még kisebb volt. Rovarokon, hernyókat és lárvákat ettek, melyekre fejlett szaglásukkal bukkantak.
Az emlősöknek a test méretéhez és elődeikhez képest sokkal komplexebb agyuk alakult ki, a tudósokat már régóta izgatja, miként indult meg és haladt tovább ez a fejlődés. Ezek szerint, mert egyszerűen csak az orruk után mentek.
