A Déli-óceán részét képező Ross-tengerben az aljzathoz rögzülve élő, ágakhoz hasonó mohaállatkákból elsőként Robert Falcon Scott angol sarkkutató 1901 és 1911 között gyűjtött mintákat. Azóta a múlt században többen is vizsgálták ezeket az egyszerű felépítésű, telepekben élő állatokat, amelyek az utóbbi évtizedben látványosan egyre nagyobbra nőnek.
Brit szakemberek vezette nemzetközi csapat arra próbál válaszokat találni, hogy mi okozhatta a telepeket alkotó parányi állatok szokatlan méretét.
Elképzelhető, hogy az állatok nagysága az üvegházhatást okozó gázok, elsősorban a szén-dioxid-koncentráció növekedésével lehet összefüggésben.
A növekedés a dúsabb táplálék következménye, azt azonban még nem sikerült kideríteni, hogy pontosan mely létfontosságú anyagok okozták ezt a – számukra kedvező – változást.
A kutatók úgy gondlják, lehet, hogy a mohaállatkák képesek lesznek felhasználni és megkötni az emberi tevékenységgel légkörbe jutó többlet szén-dioxid egy részét.
Scott múzeumokban tárolt mintái jó összehasonlítási alapot jelentenek ahhoz, hogy a szakemberek megvizsgálják a déli-sarkköri állatoknál száz év alatt bekövetkezett változásokat.
David Barnes, a British Antarctic Survey kutatója elmondta, hogy egy faj tanulmányozásával még nem vonhatnak le egyértelmű következtetéseket a klímaváltozásról, ezért a szén megkötésének alakulását más törzsbe tartozó élőlényekben is meg kell vizsgálniuk.
AJÁNLOTT LINKEK:
Tudj meg többet a mohaállatkákról (Wikipedia)
A brit sarkkutatók honlapja (British Antarctica Survey)
