Tavaly áprilisban a Deepwater Horizon nevű olajfúróplatform Mexikói-öbölben történt katasztrófáját követően a tenger fenekén lévő kútfej júliusi lezárásig csaknem 200 ezer tonna metán jutott a tengerbe, és ennek a mennyiségnek a jelentős része az öböl mélyebb vizeiben rekedt.
Az olajömlésnél környezetbe került szénhidrogének közül a metán fordult elő a legnagyobb mennyiségben, a szén-dioxidhoz viszonyítva hússzor hatékonyabban felel az üvegházhatás kialakulásáért.
Az olajszennyezés természetes felszámolását segítő olajfaló baktériumok a metán átalakításával mintegy 1 millió tonna oldott oxigént vontak ki a vízből, de úgy tűnik, hogy ez a roppant mennyiség mégsem okozott gondot az élővilágnak. A szennyezés az áramlatok hatására nagyobb területre oszlott szét, ahol a baktérium a természetes metánforrásokhoz hasonlóan más élőlények “megfullasztása” nélkül falta fel a vegyületet.
A tudósok most arra próbálnak válaszokat találni, hogy a BP szolgáltatta “kísérleti területhez” képes más tengeri olajömléseknél, illetve a természetes forrásokból hogyan jut metán a légkörbe, és ennek a nemrég felfedezett, gyorsan osztódó mikrobafajnak hogyan sikerült ilyen gyorsan alkalmazkodnia a megváltozott körülményekhez. A jövőben elképzelhető, hogy a különleges baktérium más természetes metánforrás átalakítására is bevethető lehetne.
