A vihart amatőr észlelők már a hónap elején érzékelték, azonban a Cassini szondának december 24-én sikerült lencsevégre kapnia azt a hatalmas vihart, mely már több hete kering a Szaturnusz külső párás atmoszférájában.
A képződmény amorf (formátlan) “szeme” – magja – egy hatalmas központi tölcsérben helyezkedik el, ebből nyúlik ki egy hosszan, füstszerűen burjánzó “felhőfarok”.
A Szaturnusz időjárás sokkal összetettebb, mint a Jupiteré, így nehéz megjósolni a vihar lefolyását. A Szaturnusz légköre a Jupiterhez hasonló sávos felépítésű, de a Szaturnusz sávjai sokkal halványabbak és sokkal szélesebbek az egyenlítő közelében.
A Szaturnusz szelei a Naprendszerben a leggyorsabbak közé tartoznak, elérhetik az 500 m/s-ot. Halványabb felhőmintázatát a Voyager küldetésekig nem láthattuk.
A Jupiter jellegzetes vihara az úgnevezett Nagy Fehér Folt, melynek kialakulását a Szaturnusz egyenlítője közelében a Hubble űrtávcső figyelt meg először.
Nagy Fehér Foltokat korábban 1876-ban, 1903-ban, 1933-ban és 1960-ban láttak. Az asztorfizikusok várakozása szerint 2020-ban alakul ki újra.
AJÁNLOTT LINKEK:
Vihar a Szaturnuszon – angolul (WIRED)
Hír a Szaturnusz viharáról készült képekről – angolul (Universe Today)
