Sokáig csak nagyon kevés pontos információt tudhattunk Julianus barátról, arról a domonkos szerzetesről, aki a magyarság története megismerésében nagy szerepet játszott. Az még mindig nem bizonyított, hogy magyar volt, mindenesetre magyarul tudott, és körülbelül 30-35 éves lehetett, mikor elindult keletre.
A magyarok laktak területeken a domonkosok voltak azok, akik a keleti térítést elindították. Már 1222-ben sikerült eljutni a Dnyeperen túlra. IV. Béla volt az, aki hittérítési és politikai okokból is támogatta a Volgán túli utakat. Az ő kérésére Ottó barát volt az, aki elindult az őshaza felkutatására (három társával, 1231 és 1234 közötti időszakban), de csak egymaga tért vissza, bár nem sokkal később ő is meghalt – nem is tudjuk, meddig jutottak. Ő volt azonban az, aki előkészítette az utat Julianusnak, hiszen találkozott magyarokkal.
Az utazások
Julianus első útja 1235 és 36, második útja 1237 és 38-ban zajlott. Három rendtársával (akik közül csak Gellértnek/Gerhardusnak tudjuk a nevét) kelt útra, feltehetően a székesfehérvári rendházból (mások szerint az Esztergom melletti Újfaluból).
1235. május elején indultak útnak, és körülbelül egy hónap múlva már Konstantinápolyba értek. Onnan hajóval mentek a Krím-félsziget keleti csücskével szemben található Matrikáig.
Innentől bizonytalan az útvonal. Alánia környékén két társuk visszafordult, csak Julianus és Gellért haladt tovább a Magna Hungaria, a magyarok őshazája felé. A Bunda nevű sivatagi, akkoriban iszlám városban Gellért meghalt, Julianus barát egyedül folytatta útját. Egy muszlim pap szolgálatába állt, ezért tudott továbbhaladni, és megérkezni Nagy-Bolgárországba, a Volga, Káma, Bjelája, Urál folyók által határolt területre. Itt találkozott először egy magyarul beszélő asszonnyal. Ez a nő állítólag arról a területről származott, ahová Julianus tartott.
Segítségével meg is találta Magna Hungaria földjét.
Napfia égen (dal a Julianus című filmből):
Három-négy hétig maradt ott, de gyorsan hazatért. Egyrészt azért, mert félt attól, hogy megtudják, a keresztény hitet hirdeti, másrészt nem akarta, hogy egy esetleges betegség és legyengültség miatt a Kárpát-medencében ne tudják meg, hol is járt.
A források szerint 1236. június 21-én indult (a kijevi kereskedők útján) és 1236. december 27-én lépte át Magyarország határát (január 10-én pedig megérkezett a székesfehérvári kolostorba).
Julianus második útja a tatárok terjeszkedésével esett egybe, így utazását arra használta fel, hogy információkat szerezzen róluk („Levél a tatárok életéről” című feljegyzéseiben szólt ezekről).
Julianus barát jelentősége így nemcsak az őstörténet kutatása és földrajzi szempontjából volt jelentős, hanem a tatárok érkezéséről is ő adott először információkat. Az újabb kutatások messzebbre mennek, ezek szerint Julianus nem az őshazát kereste, hanem a pápa követeként kizárólag a tatárokról szóló információkat kutatta és térített.
Az utazásairól szóló feljegyzéseket egyébként a Vatikáni Levéltár őrzi.
Julianus barát életéről Koltay Gábor rendezett magyar-olasz koprodukciós filmet 1991-ben Kodolányi János róla szóló regénye alapján. Főszereplői Hirtling István, Varga Miklós, Benkő Péter, Széles Anna, Götz Anna, Haumann Péter, Vikidál Gyula és Bán János voltak.
AJÁNLOTT LINKEK:
Kodolányi János Julianus barát című regénye (mek.oszk.hu)
Julianus barát négy útjáról (tiszataj.hu)
Ki volt Julianus barát? (kagylokurt.hu)
A Julianus című filmről (port.hu)
A barát élete (julianus.fw.hu)
A film letölthető ezen a linken (honszeretet.hu)
