Antarktiszi Impulzív Átmeneti Antenna, rövidítve az ANITA egy olyan óriásballon, mely 38 kilométer magasságban fogja mérni a kozmikus sugárzást a Déli-sarkon.
Az ANITA valójában a neutrínók befogására, mérésére és figyelésére készült. (A neutrínók még a legvastagabb ólomfalon is észrevétlenül áthatolnak, ezért nehéz őket megmérni.)
ANITA kezdetben véletlenül kezdte mérni a háttérsugárzást, amikor a neutrínókon kívül az ultranagy energiájú kozmikus sugarakat is észlelni kezdte.
A neutrínótávcső kezdetben kiszűrte az új jeleket, de a tudósok ezt észrevették. Átállították a távcsövet. Így az ANITA már 16 az ultranagy energiájú sugárzás részecskéit mérhette be.
Francis Halzen a Madisoni Wisconsin Egyetem tudósának véleménye szerint az ANITA-projekt számára mostanra egyaránt fontossá vált a neutrínók és a kozmikus sugarak részecskéinek befogása és mérése.
A kozmikus sugárzás a Földön kívülről származó nagy energiájú részecskékből áll. Előfordul benne elektron, proton, gamma-sugárzás és rengetegféle atommag.
Ezeknek a részecskéknek a mozgási energiája 14 nagyságrendet fog át. A nagyon eltérő részecskeenergiák a különböző eredet miatt vannak.
A kozmikus sugárzás eredhet a Nap nagy energiájú folyamataiból, de jöhet a belátható Világegyetem legtávolabbi zugából is.
A Pierre Auger Obszervatóriumban, a déli féltekén Argentinában eddig 59 ilyen részecskét gyűjtöttek össze. A részecskék néhány százmillió fényév távolságban megfigyelhető közeli galaxisokban lezajló jelenségekből erednek. (forrás)
