A felfedezés szerint a forró pontok a Föld magjából kiinduló fluktuációkra reagálnak. Ezek az impulzusok a Föld köpenyébe jutnak, aztán kőzeteket visznek a felszín közelébe, illetve időnként beolvasztják azokat, és így hoznak létre úgynevezett vulkanikus forró pontokat.
Ezek a forró pontok vulkánkitörésekben nyilvánulnak meg.
Ennek az eredménye például a Hawaii-szigetek létrejötte is, de ugyanilyen forró pontok fölött helyezkedik el a Yellowstone nemzeti park az USA-ban és maga Izland szigete is.
A “forró pontoknál” időről időre aktívvá válnak a vulkánok, és szinte vágólángszerűen a fölötte elcsúszó földköpeny-darabokat felszaggatják a vulkánkitörések.
A forró pontokat azonban nem a lemezek mozgása magyarázza.
A forró pontok együtt pulzálását egy norvég geológus, Rolf Mjelde, a Bergeni Egyetem munkatársának nyomán fedezték fel.
A kitörések maximumai 10, 22, 30, 40, 49 és 60 millió évvel ezelőtt következtek be. Másodlagos jelentőségű sorozatok voltak ezen kívül 4, 15, 34, 45 és 65 millió éve. A nagyobb kitörések 10, a kisebbek 5 millió évente történnek.
A kutatók szerint a Föld magja és köpenye közötti határzónában kell történnie valaminek ezekben az aktív periódusokban. Hogy pontosan mi zajlik le ilyenkor, az még a további kutatások során derülhet ki.
