Születésének általánosan elfogadott időpontja 570, mikor is Abraham abesszin vezér körbezárta Mekkát. Az arab hagyományok szerint, ekkor Allah két csodát is tett: egyrészt apró bogyókat dobáló madarak segítségével visszaverte az abesszin sereget, másrészt új próféta született.
Mohamed korán árvaságra jutott, nagyapja, majd nagybátyja nevelte fel, aki mellett megismerte a nomád életet. Húsz évesen átvette egy kereskedő özvegyének ügyeinek intézését, aki később feleségül vett, s ezzel Mekka jómódú és tekintélyes polgárává vált. Kereskedőútjain ismerkedett meg a kereszténységgel és a judaizmussal. A végítéletet hirdető prédikációk nagy hatással voltak rá, melynek következtében csendes, vallási kérdéseken elmélkedő emberré vált.
Negyven éves korában kezdődtek látomásai, melyeket rohamok kísértek, emiatt számos vallástörténész szerint Mohamed valamilyenfajta idegbetegségben szenvedet, míg mások szerint azokat csupán egy megszállott ember önszuggesztiója váltotta ki. Egy ilyen látomás alakalmával jelent meg neki Gábriel arkangyal, aki azt a parancsot adta neki, hogy álljon ki az emberek elé és óvja a őket Allah haragjától, ő tanította meg imádkozni és tőle tanulta meg azt is, hogyan kell végezni a különböző rítusokat. Bár rohamait közvetlen környezete isteni kinyilatkoztatásnak tartotta, kezdetekben hívei száma igen lassan növekedett. Ennek ellenére vallásos, és a társadalmi problémákat morális oldalról megközelítő szónoklataival sok ellenséget szerzett a mekkai gazdagok köréből, mivel azokat a szörnyű végítélet eljövetelével fenyegette.
A Korán az iszlám elsődleges és legfontosabb forrása. A muszlimok szerint Isten által kinyilatkoztatott mű, és Isten szavait tartalmazza. Bár az iszlám az Isten által leküldött többi könyvet is elismeri (Tóra, Biblia), egyedül a Koránt tartja romlatlan, változatlan formában megmaradtnak. A Korán kizárólag a Mohameden keresztül kinyilatkoztatott szövegeket tartalmazza, más prófétákra és kinyilatkoztatásokra csak ezen keresztül utal. A Korán szövegét tekintve az iszlám különböző irányzatai között nincs különbség, valamennyi irányzat ugyanazt a 7. század közepén Mohamed kortársai által a próféta szavaiból összeállított szöveget fogadja el Koránként. A Korán 114 fejezetből (szúrából) áll, melyek összesen 6348 darab rövid versekből (ájákból) épülnek fel.
Mekkában ekkor komoly vagyon vagyoni rétegződés alakult ki, mely megbomlasztotta a társadalmi viszonyokat, így a szegényebb nemzettségekből egyre többen váltak tanai követőjévé, így hamarosan egy szervezett, vezetőjüket engedelmesen követő gyülekezetet tudhatott magáénak. Híveitől az Isten iránti feltétlen engedelmességet, cselekedeteikben a jámborságot s a tisztátalanságoktól való tartózkodást követelte. Erősen ostorozta a törzsi erkölcs kegyetlen szokásait – a vérbosszút, a leánygyermek elpusztítását -, és elutasította a bálványok imádását. Tevékenységével azonban egyre inkább a kereskedő társadalom vezetőinek ellenállásába ütközök, akik inkább gazdasági, mintsem vallási okokból végül bojkottot hirdettek a próféta nemzettségével szemben, és megszakítottak velük minden gazdasági és társadalmi kapcsolatot.
Jathrib később „a próféta városa”, azaz a Madīnat an-Nabī (a megvilágosodott / ragyogó város) nevet kapta. Rövid neve, Medina egyszerűen várost jelent, és mind a mai napig használatos köznévi értelemben is. Mekka után az iszlám vallás második szent városa, ahová Mekkához hasonlóan csak muzulmánok léphetnek be.
Mohamed és hívei végül 622. szeptember 24-én elhagyták Mekkát és az állandó belháborúktól szenvedő Jathribba telepedett le, mely város lakói a béke megteremtésének érdekében készen álltak egy külső békebíró elfogadására. Itt nem csak a városon belüli viszályokat szüntette meg, megteremtette a muszlin közösséget, majd a kialakuló iszlám birodalom alkotmányos kereteit.
Bár kezdetben az iszlámra át nem tért arabokat és zsidókat szövetségesnek tekintette, és ennek érdekében számos gesztust is tett (elrendelte, hogy a napi imádságot Jeruzsálem felé fordulva végezzék, illetve, hogy hogy Jom kippur böjtjét is tartsák meg). Ennek ellenére Mohamedet a zsidók nem ismerték el, mint messiást, így végül először a zsidók, majd a keresztények ellen fordult, miközben háborúban állt Mekkával. Mivel a zsidók vallási okok miatt ebben nem vettek részt, számos törzs tagjait száműzte, vagyonaikat elkobozta és az egyik törzs férfi tagjait árulás címén lemészároltatta.
Az iszlám időszámítás a kivonulástól, a Hidzsrától veszi kezdetét, mikor Mohamed próféta 622-ben Mekkából Jathribba vonult át. Az arabok úgynevezett tiszta holdévet használtak. Az év 12, 29 és 30 napos hónapból állt, az év 354 napból, s egy-egy harmincéves cikluson belül tizenegy szökőévet iktattak be. Az első hónap neve Muharam.
628-ban tíz évre fegyverszünetet kötött Mekkával, de ezt két évvel később, arra hivatkozva, hogy azt annak valamelyik pontját a mekkaiak nem tartották be 630-ban megtámadta Mekkát, majd el is foglalta. Győzelmei hírére az arab törzsek behódoltak Mohamednek, hitének terjedését radikális eszközökkel gyorsította. 631-ben kitiltotta a hitetleneket Mekkából és elrendelte ellenük a szent háborút, a dzsihádot.
Mohamed halárakor, az Arab félszigeten a törzsek csatlakozás nyomán létrejött „vallási föderáció” törvényhozója, hadvezére és uralkodója volt. Pát napos betegség után 632. június 8-án halt meg.
Mohamed, bár tizenhárom felesége volt, 62 évesen mégis fiú utód nélkül halt meg (feleségeire, mint a hívők anyjaira hivatkoznak), emiatt az uralma alá tartozó területek egységessége veszélybe került, mivel Mohamed hatalmát azon a jogcímen gyakorolta, hogy ő Isten küldötte. Mohamed halála után sokan érvénytelennek tekintették hűségesküjüket, ezzel együtt pedig a muszlim hit felvételét. A helyzetet áthidalva, Abu Bakrot Mohamed helyettesévé, kalifává – világi hatalommal rendelkező vallási vezetővé – nevezték ki, mivel halála előtt a próféta őt bízta meg az ima vezetésével.
AJÁNLOTT LINKEK:
Mohamed próféta (Wikipedia)
Mohamed feleségeiről
