A Samsung az év elején a csúcskategóriás S-szériának, a nyáron pedig a hajlítható kijelzős mobiloknak (Z Fold és Z Flip) csap minden évben komolyabb felhajtást az Unpacked-események keretében, a középkategóriás A-modellek viszont különösebb csinnadratta nélkül kerülnek a boltokba, általában tavasszal. Nem volt ez másképp az idén sem, hiszen márciusban hazánkba is menetrendszerűen befutott a Galaxy A35 és a Galaxy A55 okostelefon – mi pedig az utóbbit vettük tüzetesebben szemügyre.
Samsung Galaxy A55 okostelefon
Ami a dizájnt illeti, a gyártó adott is, meg nem is, hiszen a Galaxy S23 telefonokat majmoló – amúgy kissé jellegtelen – dizájn szinte semmit nem változott a tavaly A54-hez képest. Sík kijelző és hátlap, utóbbi is üveg, a keret sarkai lekerekítettek, a vaku és a kamerák ugyanott találhatók, mint tavaly. Ami változott, hogy a telefon valamivel magasabb (161,1 mm) és szélesebb (77,4 mm) lett elődjénél, de a vastagság (8,2 mm) változatlan. Lényegében egy tepsiről beszélünk, ami a lekerekített sarkok ellenére sem simul igazán az ember tenyerébe szögletes kialakítása miatt.
Újdonság továbbá, ráadásul pozitív, hogy keret már fémből készült. Szálcsiszolt, tehát kellemesen recés, sík alumínium, az A54-nél tapasztalt, valamivel kényelmesebb fogást biztosító domború kivitel pedig csak a hangerőszabályzó és bekapcsoló gombok közvetlen közelében maradt meg. Megnőtt továbbá a kijelző mérete, 6,4 hüvelykről felugrottunk 6,6-ra, Gorilla Glass Victus+ védelemmel, Super AMOLED panellel, 1080 x 2340 pixel felbontással, 120 Hz-es képfrissítéssel, HDR10+ támogatással, akár 1000 nit fényerővel és beépített, villámgyorsan működő ujjlenyomat-olvasóval.
Visszatérve kicsit a fém kerethez: a SIM-tálca ezúttal is felül kapott helyet, ebbe ráadásul nem csak két SIM-kártya helyezhető, de dönthetünk úgy is, hogy a második foglalatba microSD memóriát teszünk, méghozzá tárhelybővítés céljából. Jack-csatlakozó értelemszerűen már nincs, a sztereó hangzás ugyanakkor adott (a felső hangszóró a kávába került), viszont az USB-C port még mindig csak 2.0-s. Cserébe nem kell lemondanunk az IP67 szabvány szerinti por- és vízállóságról.
Középmezőny
A kávákat leszámítva a telefon üveg/fém/AMOLED kialakítása már abszolút a felső kategóriát idézi, a burkolat alatt viszont a teljesen megszokottnak mondható középkategóriás hardverösszeállítást találjuk. Processzorként egy Samsung-féle, négy nanométeres gyártástechnológiával készült Exynos 1480 lapkakészletet kapunk, ami ugyan teljesítménybéli előrelépést biztosít tavalyhoz képest, de – értelemszerűen – a közelében sem járunk annak, amire egy Galaxy S24 vagy egy Xiaomi 14 képes.
A processzor mellé 8 gigabájt memória és 128 vagy 256 gigabájt háttértár dukál, és az Antutu benchmark programban ezek együtt 750 ezer pont körüli értékeket produkáltak, ami annyit tesz, hogy az Android 14 alapú, jól optimalizált One UI 6.1 vígan elfut a rendszeren, és az erőforrásigényesebb mobiljátékokkal is megbirkózik a telefon.
Hétköznapi használatra tehát tökéletesen megfelel ez az összeállítás, az pedig külön öröm, hogy a hardver nem zabálja az energiát, így az 5000 milliamperórás teleppel akár két napig is ki lehet húzni töltés nélkül, de még intenzívebb használat mellett sem kell amiatt aggódni, hogy mindössze egy nap alatt lemerül a készülék.
Ezen a ponton ugyanakkor eljutunk minden Samsung telefon rákfenéjéhez, a töltési sebességhez. Vezeték nélküli megoldásról ne is álmodjunk, és vezetéken is be kell érnünk maximum 25 wattal, amit a gyártónak még 2024-ben is van képe szupergyorstöltésnek nevezni. Nekem mondjuk pont nem ez jutott eszembe, mikor a 52 százalékon álló telefont a töltőre dugva azt írta ki a szoftver, hogy még 52 perc van hátra a teljes töltöttségig. És itt ugye azt sem szabad elfelejteni, hogy a telefon mellé továbbra sem jár kompatibilis töltőfej, amit környezettudatosság ide, környezettudatosság oda, még ennyi év után sem sikerült teljesen feldolgoznom.
Szerencsére más terén nincs ekkora elmaradás az aktuális konkurensekhez képest, így nem hiányzik az 5G, az NFC, és a WiFi 6 sem, adott az eSIM használat lehetősége, a Bluetooth 5.3, támogatott minden műhold, és persze nem maradt ki a giroszkóp, a gyorsulásmérő, az iránytű, és fényérzékelő sem. Fontos ugyanakkor, hogy a közelségérzékelő csak virtuális, és infra port sem kapott helyet a telefonon.
Nincs új a nap alatt
Ami a töltési sebesség mellett számomra elég nagy csalódás, hogy a Samsung ezúttal szinte semmit nem változtatott a kamerarendszeren, ugyanazt kapjuk, mint a tavalyi A54-nél. Egy 32 megapixeles egység (f/2,2) az előlapon, a kijelzőbe vágott lyukban, a hátlapon pedig egy 50 megapixeles, széles látószögű főkamera (23 mm; f/1,8) képstabilizálással és PD-autofókusszal, amit egy 12 megapixeles ultraszéles modul (13 mm; f/2,2; 123˚) és egy 5 megapixeles (25 mm; f/2,4) makró egészít ki.
A gyártó szerencséje az, hogy ez az összeállítás még ma is elég jónak számít a felső-középkategóriában. A fő egységgel például nappal és este is teljesen jó fotók lőhetők, és bár ezúttal is adott a lehetőség, hogy 50 megapixeles fotókat készítsünk, ennek továbbra sincs sok értelme, csak a méret miatt ezek nem lesznek jobbak, mint az alapbeállításként elérhető 12,5 megapixeles felvételek.
Ami az ultraszéles kamerát illeti, azzal normális fényviszonyok között (értsd: nappal, szép időben) szintén remek eredmény érhető el, a makró pedig jól használható közeli fotók készítésére – ellentétben a kínai konkurensek hasonló megoldásaival.
Videózás terén elöl és hátul egyaránt adott a 4K felbontás, és bár itt be kell érnünk a 30 képkocka per másodperc sebességgel (1080p-ben már ott a 60), de a minőségre – a kategóriához méreten – nem lehet lehet rosszat mondani, legyen szó akár a képstabilizálásról, a színekről, a részletességről vagy akár a hangról.
Izgalmaktól mentes
A Samsung Galaxy A55 egy jól összerakott, jól használható, de izgalmasnak és újítónak még nagy jóindulattal sem nevezhető készülék. Persze a legtöbb felhasználónak még így is kiváló, évekig jól működő választás lehet. Az egyetlen komolyabb bökkenő, hogy a dél-koreai gyártó megint nem volt szégyenlős az árazást illetően, így a 8/128 gigabájtos modell induló ára 195 ezer forint. Ez ugyan 15 ezerrel kevesebb, mint amivel az A54 nyitott egy évvel ezelőtt, de ebben az árkategóriában azért elég nagy a tolongás a vásárlók kegyeiért, és a konkurensek között akadnak remek választások.
A szintén friss Xiaomi Redmi Note 13 Pro+ 5G nagyjából ugyanennyiért már 512 gigabájt háttértárral és 12 gigabájt memóriával várja a felhasználókat, adott a 120 wattos gyorstöltés, méghozzá adapterrel, cserébe a kamerák terén kevesebbel kell beérni.
Felszereltségben hasonló a Nothing Phone (2a) is, ami fotózás terén ugyan valamivel gyengébb teljesítményt nyújt, viszont súlyos tízezrekkel olcsóbb. És nem szabad elfelejteni azt sem, hogy alig húszezerrel drágábban már elérhető a Galaxy S23 FE is, ami mind teljesítményben, mind a kamerák telén túlmutat a Galaxy A55-ön.
Ennek megfelelően nem is beszélhetünk kihagyhatatlan vételről, még úgy sem, hogy a szoftvertámogatás most is dicséretes: négy éven át érkezik új operációs rendszer (Android 15, 16, 17 és 18) és öt éven át biztosított a biztonsági frissítés. Viszont amennyiben nem sürgős egy új mobil beszerzése, pár hónap múlva érdemes lehet visszatérni ehhez a modellhez, hiszen addigra – az elmúlt évek tapasztalatai alapján – olcsóbbá, és így rögtön meggyőzőbb vétellé fog válni.
