Idén 12 éve, hogy a Resident Evil-, a Monster Hunter- és a Devil May Cry-szériákról ismert Capcom megjelentette a Dragon’s Dogma című akció-szerepjátékot PlayStation 3 és Xbox 360 konzolokra, amiből egy évvel később Dark Arisen alcímmel egy kiegészítőt/DLC-t tartalmazó kiadást is piacra dobtak – évekkel később ez utóbbit ültették át Windowst futtató számítógépekre és Nintendo Switch-re is.
A program a kiadó hazájában, Japánban hatalmas siker lett, ám nyugaton a pozitív kritikai fogadtatás ellenére az elvártnál gyengébben teljesített, főleg a DLC-kel megpakolt újrakiadás. A Capcom ettől függetlenül elégedett lehetett az új széria első darabjával, hiszen az időközben kult-klasszikussá avanzsált játék 2023 szeptemberére már 7,8 milliónál is több eladott példányt tudhatott magáénak, emellett 2015-ben készült belőle egy japán-exkluzív MMORPG is (amit azóta lelőttek), a Netflix pedig 2020-ban egy animációs sorozatot készített a játék alapján.
A folytatásra mindeközben majdnem 12 évet kellett várni, amit pozitív értelemben csak tovább fokozott, hogy a Capcom évek óta sikert sikerre halmoz az új játékaival és remake-jeivel, így a kiéhezett rajongók okkal remélhették, hogy Dragon’s Dogma 2 is ezt a sort fogja gyarapítani – és nem is kellett csalódniuk!
Én, a kiválasztott
A történet központi figurája ezúttal is egy Arisen, olyan hős, akit az tesz „kiválasztottá”, hogy egy sárkány szó szerinti kimetszi a szívét. Innentől kezdve csúnya sebhellyel a mellkasunkon vesszük nyakunkba a világ gondjait, hogy goblinok, griffmadarak, küklopszok és egyéb szörnyek után végül magával a tűzokádóval is összeakasszuk – az amúgy teljesen opcionális – bajszunkat.
A megfelelő arcszőrzet kiválasztásában a játék elején egy karakteralkotó lesz a segítségünkre, amiben egészen meglepő részletességgel hozhatjuk létre szívtelen bajnokunkat, aki ember vagy a játék világának egy másik szegletét benépesítő beast faj (macskaember) tagja is lehet. Ugyancsak ekkor lesz lehetőségünk az első hívatásunk/kasztunk (Vocations) kiválasztására, amikből első körben a harcos, mágus, tolvaj és íjász érhető el, de később további négy opcióval bővül a repertoár.
Mindegyik hivatás elsajátítható, továbbá mind külön fejleszthető, és ami a legszebb az egészben, hogy az első résszel ellentétben ezúttal az erre kijelölt helyeken ingyen, egyetlen gombnyomással válthatunk köztük. Ez hosszú távon lesz igazán hasznos, hiszen lesznek olyan készségek, amiket csak egy bizonyos hivatásban tudunk feloldani, viszont akár egy másikban is tudunk használni.
Erre szükségünk is lesz, hiszen nekünk kell rendet tennünk a vidéken. Szerencsére az első résszel ellentétben ez már nemcsak harcok miatt lesz élvezetes, ezúttal a küldetések is nagyban hozzájárulnak a pozitív játékélményhez. A nyitány utáni szabadon bejárható világ két területből, Vermund és a szomszédos Battahl királyságából áll, ahol megannyi probléma vár megoldásra. A gyógynövények gyűjtésétől egy falu felszabadításán át egészen egy elf hercegnő megmentéséig terjed a skála.
Itt érdemes megjegyezni, hogy a napszakok váltakozása nem csupán hangulati elem, egyrészt este bukkannak fel az élőhalottak és egyéb csúfságok, továbbá az idő múlása is számít, lesznek küldetések, ahol a megmentésre váró szerencsétlen farkaseledellé válik, ha nem vesszük előre a megoldandó küldetések listáján. Ez leírva frusztrálónak tűnhet, de a gyakorlatban remekül működik, mivel így minden küldetést komolyan veszünk, és nem bevásárlólistaként tekintünk a farkasodúba mászó gyerek megmentésére. Fontos továbbá, hogy a küldetések egy része egyedül meg sem oldható, viszont van csapatunk, akiknek tagjai segítenek az akadályok leküzdésében.
Csapatban szép
Visszatért a pawn rendszer, és vele együtt a rift hálózat, ami az első rész legjellegzetesebb újítása volt. A játék nyitányának végén a karakterünkhöz hasonlóan készíthetünk egy, a gép által irányított pawn segítőt, akinek a fizimiskáját, a hivatását – ami később nála is cserélhető lesz – és a nevét mi határozhatjuk meg. Rajta kívül még további két segítő csatlakozhat hozzánk, ám itt jön a rift hálózat turpissága: ezek a karakterek más játékosok segítői, akik erejük és felszereltségük mellett az alkotójuk tudását is magukkal hozzák a mi játékunkba.
Ez lehet akár harci tapasztalat a griffmadarak legyőzésével kapcsolatban, de tudhatják a megoldást elérhetetlennek tűnő kincsek megszerzéséhez, vagy akár megmutathatják az egyes küldetések célállomásához vezető legrövidebb utat is. És ez fordítva is igaz: az általunk kreált pawn is megjelenhet más játékosok világában, segítve őket a nálunk megszerzett tudással, ráadásul az így szerzett tapasztalatok mellett ajándékkal is gazdagodhat, ami végül a mi markunkat üti.
Persze, ha kreatív embereket összeengednek egy részletes karakter készítővel, abból a bámulatos mellett egészen groteszk dolgok is születhetnek, ami a fent említett rendszerekkel együtt elég vicces dolgokat eredményezhet. A segítők nemcsak a rift hálózaton keresztül idézhetőek meg, de összefuthatunk velük útközben, vagy akár városokban is, és olykor megesik, hogy egy Daenerys Targaryen hasonmással találkozunk, vagy láthatunk harcolni egy Kung-Fu Panda imitátort.
Ha pedig már szóba került a harc: érdemes figyelni csapatunk felépítésére és felszerelésére. A sebzést osztó karakter mellett egy, a támadásokat felfogó tankkal és egy gyógyítóval is érdemes számolni. A kisebb ellenfelek (goblinok, gyíkemberek, stb.) ugyan még egy viszonylag szedett-vedett csapattal is könnyen leverhetők, de a griffmadarak és óriások elég szívósak, velük akár fél órán át is tarthat egy csata. Ilyenkor azt sem árt tudni, hogy a világot benépesítő szörnyek mind rendelkeznek gyenge ponttal, amiket megsebezve egy időre megbéníthatók. Egy küklopsz esetében ez értelemszerűen a lény egyetlen szeme, amit egy íjász jól irányzott lövése vagy egy gyorsan mozgó/mászó tolvaj tőre könnyen el tud érni.
A játékidőm nagy részében varázsló voltam, gyakran én szúrtam ki elsőnek az ellenséget a távolban, és általában én kezdeményeztem az összecsapásokat. Lenyűgöző, hogy a harcok mennyire változatosak, köszönhetően az egyedi ellenségeknek és a különböző hivatásokból fakadó rengeteg képességnek. Miközben társaim megmászták egy küklopsz testét, én héraklészi bátorsággal távolról próbáltam a túlvilágra segíteni az egyszeműt, méghozzá villámokkal, masszív jégdarabokkal és tűzcsóvákkal. A harcok pont olyan élvezetesek, mint az első részben, ám az élményen nagyon sokat javít az új grafikus motor (RE Engine), aminek hála elképesztő látvánnyal tárulnak elénk a remek koreográfiával megáldott csetepaték.
Sárkány ellen sárkányfű
Technikai fronton viszont nem úsztuk meg zavaró tényezők nélkül: bár a Resident Evil 4 alatt is dolgozó RE Engine szépen teszi a dolgát, de az optimalizálással azért akadnak gondok. Az RTX 4070 grafikus kártyát, Intel i5-13400F processzort és 32 gigabájt memóriát tartalmazó konfigurációmon viszonylag zavartalanul tudtam játszani, de pár óra után előfordult, hogy a várost benépesítő emberek lassan töltődtek be, a rift menü képfrissítése pedig indokolatlanul beesett 20 képkocka per másodperc alá.
Sokak számára ennél is nagyobb problémát jelent a játék mikrotranzakciós része, ahol valódi pénzért tudunk játékban használható eszközöket venni. Például teleport követ vagy a pawnok megidézéséhez szükséges rift kristályt. Hogy ez mennyire volt etikus lépés a kiadó részéről, arról elég egyöntetűen negatív a felhasználók véleménye, viszont én a háborgás mellé megjegyezném, hogy a játékkal töltött közel 75 órám után sem tudom elképzelni, hogy élnék ezekkel a lehetőségekkel, hiszen minden megszerezhető egy átlagos végigjátszás során, ráadásul erőlködés és szenvedés nélkül.
A – remélhetőleg – átmeneti technikai hibákat és a felesleges mikrotranzakciós rendszert leszámítva egy rossz szavam se lehet a Dragon’s Dogma 2-re, ami végre olyan lett, amilyennek Itszuno Hideaki az első részt eredetileg elképzelte. A fejlesztők ügyesen átemelték a folytatásba az előd értékeit, ami a modern technológiának és néhány korrigált hibának köszönhetően (például küldetések) egy sokkal kiforrottabb, nagyobb és jobb játék lett. Elmerülni benne nem a történetért fogunk, hanem a kalandért, amit egy olyan világban tölthetünk, amiben érdemes közel 80 órára elveszni.
A Dragon’s Dogma 2 március 22-én jelent meg Windowsra, PlayStation 5-re és Xbox Series X|S-re. Cikkünket a PC-s változat alapján készítettük, a tesztpéldányt a Cenega Hungary Kft. biztosította.
