„Mindenféle emberi minta volt ott: szív, gyomor, tüdő. Megdöbbentett a brutalitás” – így emlékezett vissza Simizu Hideo arra, amikor 1945 egyik napján a hírhedt 731-es egység laborkomplexumának gyűjteményébe toppant. A második világháborús japán veterán 2024 augusztusában látogatott el Kínába, hogy hazája rendkívül súlyos, máig megannyi kérdés övezte háborús bűncselekményeiről beszéljen a nyilvánosság előtt.
Simizu 79 év után tért vissza az észak-kínai Harbinba, ahol a rettegett alakulat a világháború alatt állomásozott. Japán 1931-ben előbb Mandzsúriát foglalta el, majd 1937-ben kitört a második japán–kínai konfliktus, amely egészen a második világháború végéig, 1945-ig tartott.
A megszállás kifejezetten könyörtelen volt, az emberkísérletekre szakosodott 731-es egység tevékenysége pedig a történet különösen sötét fejezetét jelenti, működését többek között
- biológiaifegyver-fejlesztések,
- szándékolt fertőzések,
- élve boncolások,
- élve mumifikálások,
- szervkivételek,
- amputációk,
- erőszakos megtermékenyítések
- és különféle fegyvertesztek jellemezték.
Simizu mindössze 14 éves volt, amikor a csoport ifjúsági alakulatának egyik utolsó tagjaként 1945 márciusában Harbinba küldték. Az egységnél több mint négy hónapig szolgált, ezen idő alatt rengeteg atrocitás tanúja volt, míg végül a többi megszállóval 1945. augusztus 14-én távozott az országból.
Eltitkolt bűnök
A 731-es alakulat egy szigorúan titkos, biológiai és vegyi hadviseléssel foglalkozó kutatóbázis volt, amelyet 1935-ben alapítottak Harbinban. Máig vitatott, hogy tagjai pontosan mennyi halálesetért voltak felelősek, a becslések igen széles skálán mozognak. A számítások alapján legalább 3000 személyt használtak fel a kegyetlen kísérletekhez, az általuk fejlesztett módszerekkel viszont Kína-szerte minimum 300 ezer embert öltek meg.
Mielőtt az egységet felszámolták volna, tagjai minden bizonyítékot megpróbáltak eltüntetni, még a túlélőkkel is igyekeztek végezni. A műveletek résztvevőit a hadsereg vezetősége arra utasította, hogy tartsák titokban a tapasztalataikat, emellett eltiltották őket a kormányzati pozícióktól.
Simizut a bűntudat ugyan már hazatérése előtt kínozta, de a kéréseknek megfelelően évtizedekig hallgatott. Csak 2016-ban fedte fel, hogy a rettegett csoportban szolgált, ekkortól beszédek, interjúk révén kezdte el bemutatni a császári hadsereg vonatkozó visszaéléseit – írja a China Daily. Azelőtt még családja előtt is hallgatott múltjáról, noha közvetlenül nem is vett részt a könyörtelenségekben.
A könyörtelenségeikre vonatkozóan Japánban máig kevés a tanúvallomás, a helyi emlékezetpolitika igyekszik relativizálni, elhallgatni, sőt tagadni a történteket, az ország pedig még most sem vállalta teljes körűen a történelmi felelősségét. 2024-es útja előtt Simizu arról beszélt: nem is annyira a kínaiak, hanem inkább egyes japán politikusok reakciójától tart.
A történelmi tényeket nem lehet eltussolni
– írta tavaly nyáron megjelent cikkében, hozzátéve: úgy döntött, még halála előtt visszatér egykori alakulata főhadiszállására, hogy bocsánatot kérjen a kínai néptől.
Farönköknek nevezték őket
A Global Times szerint a korábbi katonai kísérleti komplexum ma emlékhelyként szolgál, a létesítmény az irodák mellett többek között a bevezetőben említett, emberi szerveket tartalmazó mintaszobát, valamint egy fagysérülésekkel kísérletező laboratóriumot is magába foglalt.
„Tisztán emlékszem, hogy a mintateremben sok csecsemő- és gyermekminta volt. Az évek során, amikor csak az unokáimmal találkoztam, mindig azokra a csecsemőmintákra gondoltam, amelyeket akkoriban láttam” – elevenítette fel Simizu élményeit. A létesítményben segédkező fiatal a szövetekkel, szervekkel teli szobában döbbent rá, hogy valójában mi zajlik az egységnél, egy, derekánál felnyitott, terhes nő konzervált holtteste különösen súlyos benyomást tett rá.
A háború utolsó napjaiban, 1945 augusztusában, a szovjet csapatok közeledtekor már a börtön területéről kellett begyűjtenie megégett emberi csontokat. A visszavonulók több épületrészt felrobbantottak, sok foglyot kivégeztek, holttesteket égettek el és dokumentumokat semmisítettek meg, ennek ellenére nem sikerült minden bizonyítékot eltüntetni. Mind a mai napig kerülnek elő a 731-es egység működéséről árulkodó leletek, iratok és egyéb nyomok, 2023-ban például a csoport egyik bunkerét találták meg, egy tavaly ismertetett elemzésben pedig talajminták révén tárták fel az alakulat tevékenységét.
Az egység kísérleteibe férfiakat, nőket és gyermekeket egyaránt bevontak.
Mint fentebb írtuk, a halálos áldozatokra vonatkozó becslések igen széles skálán mozognak, Dr. Harris Sheldon, a téma amerikai kutatója 10 és 12 ezer közé teszi biológiai kísérletekben megölt foglyok számát. A helyi tapasztalatokat felhasználva ráadásul több kínai településen is bevetettek biológiai fegyvereket, többek között pestissel fertőzött, repülőkről ledobott ételcsomagokat vagy kórokozókkal töltött kerámiaedényeket.
