A Xiaomit ma már nem nagyon kell bemutatni senkinek: a gyártó a jól összerakott és korrekt áron kínált okostelefonjaival szerzett magának hírnevet, majd a hűséges vásárlóbázis kiépítése után elkezdtek a csúcskategória felé kacsintgatni. A Huawei nyugati pozíciójának szinte teljes bedöntése jót tett a vállalatnak (hazánkba is a legjobb pillanatban érkeztek meg hivatalosan), a Xiaomi készülékek szépen kitöltötték az amerikaiak által elgáncsolt konkurens nyomában maradt űrt, amit a cég nemrég megfejelt azzal, hogy még a Leicát is elhappolta a riválisától.
Ugyan a híres kameragyártó és a Xiaomi első szerelemgyereke, a Xiaomi 12S Ultra csak Kínában került forgalomba, de a legújabb „közös” csúcsmodell, a Xiaomi 13 Pro a decemberi leleplezést követően idén tavasszal megérkezett hazánkba is. A kérdés pedig az, hogy az 525 ezer forintért kínált csúcstelefon képes-e felvenni a versenyt az olyan – itthon is jól bejáratott – androidos szereplőkkel, mint például a Galaxy S23-széria izmosabb, Plus és Ultra névre hallgató tagjai.
Xiaomi 13 Pro
A Xiaomi 13 Pro nem egy apró telefon: a 162,9 x 74,6 x 8,38 milliméteres méret mellé 229 grammos súly és 6,73 hüvelykes képernyő társul. Bevallom, engem már kicsit idegesített, hogy nem volt olyan zsebem, amiből ne lógott volna ki, és egy picit bosszantott a lekerekített szélű kijelzőüveg, illetve a hasonlóan ívelt kerámia hátlap is (ami ráadásul veszettül gyűjti az ujjlenyomatokat).
Ez a megoldás ugyan kecses kivitelt kölcsönöz a kameraszigettel együtt már igen vaskos mobilnak, de emiatt csúszósabb is a készülék, illetve a vékony kávák miatt az érintésérzékeny képernyő széle rendre érzékeli a telefont fogó ujjainkat. Ez egyes esetekben – például fotózásnál – oda vezet, hogy nem feltétlenül az és akkor történik, amit és amikor szeretnénk.
Ezt leszámítva egy profin összerakott telefonnal van dolgunk, kézbe véve azonnal érződik a prémium minőség, a felépítés viszont nem tartogat nagy meglepetéseket. Adott a jól megszokott fémkeret, jobb oldalon ott a bekapcsoló- és hangerőszabályzó gomb, alul pedig a SIM-tálca (két kártyafoglalattal), egy USB-C port és egy hangszóró várja a felhasználókat.
A 32 megapixeles szelfikamera a képernyő tetején lévő lyukba került, felette pedig ott a szinte teljesen észrevehetetlen beszédhangszóró, ami másodhangszóróként is működik, kiegészítve a telefon alján található modult. A kijelzőt Gorilla Glass Victus védi, a képernyő lelke pedig egy 10 bites AMOLED panel, ami támogatja a 120 Hz-es képfrissítést, adott a HDR10+ és a Dolby Vision kompatibilitás, illetve akár az 1440 x 3200 pixeles felbontás is kiválasztható a megfelelő menüben.
A fényerő akár az 1250 nitet is képes elérni (a marketing ennél sokkal többet említ, de ennek nem szabad bedőlni), ami fényes nappal is jól használható képernyőt eredményez, emellé pedig remek kontraszt, csodás színek és egy kifejezetten fürge, beépített ujjlenyomat-olvasó dukál. Vannak ennél jobb panelek a piacon (az új Galaxy mobilokban vagy az iPhone 14-ben), de panaszra még a magas ár ellenére sem lehet okunk.
Amiben viszont a Xiaomi jobb a konkurenseknél, hogy még mindig nem spórol a kiegészítőkkel a fenntarthatóság látszatát keltve. Ennek megfelelően nemcsak egy USB-C/USB-A töltőkábelt kapunk, de van adapter (125 watt) és egy szilikontok is. Utóbbi persze nem prémium minőség (mint például a tavalyi Asus Zenfone 9 esetében), de arra teljesen jó, hogy vásárlás után védjük a mobilt az ujjlenyomatoktól, illetve a lekerekített kialakítás miatt esetleges balesetektől.
A burkolat alatt
Csúcstelefonról lévén szó a hardverre nem lehet panasz, még úgy sem, hogy a telefon valójában tavalyi: négy nanométeres gyártástechnológiával készült Snapdragon 8 Gen 2 lapkakészlet, a grafikáért egy Adreno 740 felel, és ezt egészíti ki 12 gigabájt LPDDR5x memória, valamint minimum 256 gigabájt háttértár (UFS 4.0) – igaz, SD-kártyás bővítésre már ennél a mobilnál sincs lehetőség.
Talán mondani sem kell, de ezt az összeállítást jelenleg nem nagyon fogja meg semmi, ám ennél fontosabb, hogy a Xiaomi nem követte el azt a hibát, mint az előd 12-sorozat esetében, így az erőforrás-igényesebb alkalmazások/játékok futtatása közben sincs zavaró túlmelegedés. Bár tény, alkalmanként érezhető, hogy a hardver keményen dolgozik a burkolat alatt, de az újfajta hűtésnek hála ez sosem éri el azt a szintet, amikor a helyzet (érintésre) kellemetlenné válna.
Az ütős komponenseket remek szoftver (Android 13 alapú MIUI 14 kezelőfelület) egészíti ki, engem egyedül az zavart, hogy a Xiaomi feleslegesen sok előretelepített alkalmazással dolgozik, szóval a saját kedvenceim letöltése előtt a felesleges vackok lepucolásával kezdtem bele a tesztelésbe.
Ami a további specifikációkat illeti, nem lett elaprózva semmi: adott a Bluetooth 5.3, az USB 3.2 és a Wi-Fi 7, nem maradt le az NFC és az infra, alapvetés továbbá az 5G, és támogatott minden műholdas rendszer. Emellé pedig jön az, amit sem a Samsungtól, sem az Apple-től nem kapunk meg félmillió forintért: vezetéken akár 120 wattal is tölthető a telefon, vezeték nélkül 50 watt a maximum, és még más készülékek visszatöltését is végezhetjük vezeték nélkül 10 wattal.
Gyakorlatilag harminc percen belül nulláról száz százalékra tölthető, méghozzá a beépített védelmeknek köszönhetően úgy, hogy a telefon közben nem melegszik túl. Azt persze érdemes tudni, hogy alapjáraton a készülék csak kezdésnek tölt 120 wattal, aztán a rendszer visszavesz a teljesítményből, de manuálisan természetesen beállítható, hogy folyamatosan az elérhető maximumon áramoljon az energia az amúgy 4820 milliamperórás akkumulátorba.
Többet vártam
Ahogy említettem, a Xiaomi 13 Pro nem az első olyan készülék, ahol a hátlapi kamerarendszer fejlesztésében részt vett a Leica, éppen ezért nagy elvárásokkal álltam neki fotózni. Főleg azért, mert annak idején a Huawei szinte mindig a konkurenciát maga mögé utasító szetteket alkotott a német gyártóval közösen. A lencséket ugyan nem a patinás cég biztosította, de azok vannak annyira jók, hogy a vállalat áldását adta rájuk, illetve a Xiaomi használhatta a cég technológiáit.
A végeredmény viszont messze nem forradalmi, annyira nem, hogy még számos korábbi csúcstelefon szintjét sem tudta megütni – legalábbis a témában elég részletes és megbízható teszteket készítő DxOMark szerint.
A hátlapon három, 50 megapixeles egység kapott helyet: egy főkamera, illetve egy széleslátószögű és egy telefotó modul – utóbbi 3,2-szeres optikai és maximum 70-szeres digitális nagyításra képes. Ennek a kamerának van továbbá egy olyan tulajdonsága, hogy 10 centis fókusztávolsággal rendelkezik, így benagyítva egészen csodás, nagyszerű részletességet biztosító közeli képek készíthetők vele.
A kameraszett amúgy teljesen jól megállja a helyét nappal és éjszaka is (főleg a főkamera), tényleg remek fotók készíthetők mindhárom lencsével, de nagyításban a Xiaomi még mindig nem ér például a Samsung nyomába. Nemcsak azért, mert itt be kell érnünk a 70-es digitális zoommal a 100 helyett, de a képek minősége sem közelíti a Galaxy S23 Ultra által produkált végeredményt.
A 13 Pro a videózás terén is le van maradva a nagy konkurensekhez képest. 8K-ban még mindig 24 fps a maximum (de az előlapi kamerával sem lehet 4K-ban rögzíteni), és hiába lehet például stabil, folyamatos nagyítást biztosító videókat készíteni, a végeredményt némileg lerontja, hogy minden esetben változik a képminőség lencseváltás közben, még a videó színprofilja is átalakul.
Gondjaim akadtak továbbá az autófókusszal, ami mozgóképrögzítés közben, a képstabilizálást használva sem volt képes élesen tartani a kézzel kijelölt témát, és az is gyakran előfordult, hogy a rossz fénykezelés miatt a videóim egyes részletei egyszerűen kiégtek. Ezen a területen tehát még sokat kell dolgoznia a Xiaominak, hogy utolérje például a mobilvideózás terén etalonnak számító Apple telefonokat, amik sokkal szebb és megbízhatóbb mozgóképes végeredményt biztosítanak.
Kompetens csúcskészülék
A Xiaomi ugyan nem alkotta meg a tökéletes csúcstelefont, de a 13 Pro ennek ellenére is egy versenyképes mobil. Hardver terén nem nagyon lehet belekötni, a képernyő is teljesen rendben van, kellően kiforrott szoftverrel érkezik a készülék, és fotózni is nagyszerűen lehet vele.
Utóbbi fronton nem a piacon elérhető legjobb megoldást kapjuk, főleg nem videózás terén, cserébe ez a telefon annyiba kerül, mint a Galaxy S23+, ami semmilyen szempontból nem szárnyalja túl ezt a modellt. A Xiaomi mérlegén ugyanakkor ott vannak a készülék dobozában még mindig megtalálható hasznos kiegészítők, illetve a cég a csúcskategóriában nem szúrja ki az ember szemét a maximum 45 wattos vezetékes és 10 wattos vezeték nélküli töltéssel.
A félmillió feletti árcédula persze elrettentő, de a gyártó készülékei szerencsére elérhetők a hazai szolgáltatók kínálatában is, és ha valaki bizalmat szavaz ennek a készüléknek, az évekre szerez magának egy erős, jól használható és alapvetően elegáns okostelefont.
