Latham Boyle, a Waterloo-i Egyetem munkatársa és kollégái tanulmányukban egy új, a világegyetemmel kapcsolatos elméletet mutatnak be – írja a Live Science.
Az elképzelés alapja az, hogy a korai, kicsi, forró, sűrű és egyenletes kozmosz szimmetrikus volt.
A hipotézis azt is jelenti, hogy a világegyetemben mindenhol észlelhető, titokzatos sötét anyagot a neutrínó nevű elemi részecske egyik típusa alkothatja. A kutatók bíznak benne, hogy a későbbi, a gravitációs hullámokra, illetve a neutrínókra vonatkozó megfigyelések igazolhatják feltételezéseiket.
A fizikusok rengeteg alapvető szimmetriát azonosítottak már a természetben, ezek közül a legfontosabbak a töltésre, a paritásra és az időre vonatkoznak, melyek együttesen az úgynevezett CPT-szimmetriát alkotják. A fizikai interakciók a legtöbbször megfelelnek ezeknek. Akadnak ugyan kivételek, de mindhárom szimmetria egyszerre történő megsértését még nem dokumentálták.
Ha tehát a természetben fogunk minden egyes kölcsönhatást, és megfordítjuk azok töltését, a tükörképüket vesszük, illetve időben visszafele lefuttatjuk őket, az interakciók pontosan ugyanúgy viselkednek. Boyle csapatával úgy véli, érdemes a rendszert a kölcsönhatásokon felül az egész univerzumra kiterjeszteni.
Világunk tükörképe
A napjainkban leginkább elfogadott elmélet alapján világegyetemünk kialakulása óta folyamatosan tágul, belsejében megannyi különböző részecske található, az univerzum evolúciója pedig időben előrefele halad. Ha viszont a CPT-szimmetriát az egész kozmoszra kiterjesztjük, a világegyetemről alkotott képünk egészen megváltozik.
A kutatók azt is megvizsgálták, hogy egy ilyen világegyetemnek milyen következményei lennének. A szakértők szerint ha hipotézisük valós, úgy az ősrobbanás után nincs szükség az univerzum gyors kitágulására, az eddig ismert neutrínótípusok mellett pedig legalább egy további létezik. Ezt nem tudjuk megfigyelni, pusztán a gravitációs hatásait észleljetjük, ami összhangban van a sötét anyaggal.
Érdemes kiemelni, hogy ha van is tükörkép, azt nem fogjuk tudni közvetlenül megvizsgálni, mivel az ősrobbanás „mögött” rejtőzik. Ennek ellenére lehetnek módszerek az új elmélet tesztelésére. A számos fizikus által feltételezett tágulás például elvileg hatalmas gravitációs hullámokat keltett, amennyiben a későbbi vizsgálatok során nem sikerül ezek nyomára bukkanni, az megerősítheti az antiuniverzum hipotézisét.